Már megérkezésemkor szólt anyukám, hogy Gúnár barátunk (egykori oszlopos cserkész őrstagom) egy ideje itthon tartózkodik, és üzeni, hogy keressem majd meg, annál is inkább, hogy a héten lesz egy általa rendezett darab előadása valahol Pesten. Így aztán pár napja fel is hívtam a Gúnárt, aki személyesen is meghívott a darabra. Ma este el is mentünk húgommal és Renével, megnézni Gúnár "művét" :).

Lars Norén: Éjszaka a nappal anyja, Berzsenyi-Bellaagh Ádám rendezésében.

A helyszínt, a Gózon Gyula Kamaraszínházat kissé nehezen találtuk meg a világ végén Rákosborzasztón (na jó, Rákosligeten), de még épp időben érkeztünk. A színház amúgy sokkal színház-jellegűbb volt annál, amire egy ilyen helyen számítottam, őszintén szólva max egy lepukkant szocreál művház színháztermének maradványait tudtam volna elképzelni ott, ehhez képest valódi színház várt, ruhatárral, büfével, aránylag nagy nézőtérrel, szóval tokkal-vonóval.
A darab minden szempontból jellemző volt: egyrészt jellemző a skandináv mentalitásra (svéd darabról van szó), másrészt jellemző Gúnárra, aki ugye maga is Svédországban nevelkedett (amúgy a vizsgadarabjáról van szó - tanárai kijöttek Londonból megnézni, állítólag tetszett is nekik).
A darab két felvonásban boncolgatja egy totál patologikus svéd család életét. Egy hotelt üzemeltető reménytelen alkoholista, gyenge karakterű apa, depressziós, hideg és érzelemmentes felesége, agresszív idősebb fia és annak munkakerülő, szemtelen, mindenkit semmibe vevő és homoszexuális beütésű öccse (aki emellé még a legrosszabb kamaszkorban is van) aktívan teszik pokollá egymás életét két felvonáson keresztül. És bár mindannyian vágynak a normális családi életre, egyikük sem képes túllépni a saját gyengeségein, mindenki a másikra vár - és emiatt aztán persze minden marad a régiben. Vagyis rossz légkör, szeretetlenség, veszekedés, egymás aktív cseszegetése, alkohol, öngyilkossági kísérletek, fenyegetődzés, erőszak.
A szünetben René még azon a véleményen volt, hogy a végére rendbejön a család és nem bomlik fel végképp minden, de én megnyugtattam: ez nem egy amerikai film, hanem egy skandináv színdarab, úgyhogy a happy endet sürgősen felejtse el. Nem is tévedtem: a végére csak egy újabb családi balhé következett, amely után a család a végleges széthullás útjára lépett.

Ami a színészeket illeti, nekem személy szerint a végére az alkoholista hoteltulaj papát alakító színész tetszett a legjobban (a nevét sajna nem tudtam megjegyezni, a színház honlapján nem találtam) - egyformán meggyőzően alakította a józanul a családjáért aggódó, a normális, szeretetteljes légkörre kétségbeesetten vágyó, de gyengekezű, és félreszocializált fiait kezelni és fegyelmezni képtelen szerencsétlent, és a részegségében vadállattá váló másik énjét egyaránt. A kisebbik fiút alakító színész kapaszkodott fel nálam a dobogó második fokára, a harmadik hely megosztva a maradék két szereplőé (a mama és az idősebbik fiú).
Ami a rendezést illeti, Gúnár beillesztett néhány kellően elvont elidegenítő effektust és néhány álomszerű jelenetet, amelyek színesítettek kissé a dolgon. A zenei aláfestés tetszett, a kissé minimalista, de igen ötletes díszlet is.

Összességében a darabot olyanoknak ajánlom, akik hajlandóak alámerülni kissé a  társadalmi és családi patológiák mocsarába, és levonni pár alapvető tanulságot. Családalapításra készülőknek és alkoholizmusra hajlamosaknak kötelezővé is tenném: gyerekek, na így lehet nagyon-nagyon elcseszni a dolgokat, és bekerülni egy öngerjesztő patológia-spirálba, tessék vigyázni.
Ugyanakkor úgy mondjuk 14 éven alul vigyáznék vele: egyrészt a darab egészének drasztikus jellege, másrészt az időnként elég durva szöveg, harmadrészt az elején meztelenre vetkőző "kisebbik fiú" miatt (amin nem csodálkoznék nagyon, ha Gúnár újítása lett volna a rendezés kapcsán :)).

A darabot még egy darabig játsszák a Gózon Gyula Kamaraszínházban, utána elvileg más budapesti és vidéki színhelyeken is, úgyhogy ha valakinek esetleg felkeltettem volna az érdeklődését, elvileg még van lehetőség bőven. :)

Ui. A végén dedikáltattuk a jegyeinket Gúnyával - lehet hogy 50 év múlva az unokáink majd azzal alapozzák meg a vagyonukat, hogy árverésre bocsátják a Mester szignóját viselő jegyeket, a vizsgadarabja bemutatójáról :))).