A lengyel internetező társadalom idegeit legújabban Jarosław Kaczyński exminiszterelnök, jelenleg kissé frusztrált ellenzéki pártelnök minapi kijelentése borzolja. A miniszterelnök úr azt találta mondani, egy az internetes szavazással kapcsolatos parlamenti előterjesztést kommentálva, hogy az internetes szavazás nem lenne helyes, ugyanis a választások emelkedettsége nem fér össze azzal, hogy "az interneten pornófilmeket nézegető és mellé sört vedelő" net-polgárok ezen tevékenység közben döntsenek az ország sorsáról, néhány klikkeléssel. Amikor ezt a a minősítést az internetes társadalom nevében online újságok, bloggerek és fórumozók kifogásolni kezdték, rátett még egy lapáttal: egy sajtótájékoztatón megosztotta az újságírókkal azt az élményét, amikor egyszer az UW (Varsói Egyetem) könyvtárának számítógép-termében járva kíváncsiságból körbenézett, hogy vajon mit böngésznek a hálón az egyetemisták, és "túlnyomó többségük képernyőjén olyan tartalmat látott, amit most inkább nem szeretne kifejteni". (Vagyis pornót - ami nyilvánvalóan abszurd.)

Az egészről az jutott eszembe, milyen könnyen lejárathatja magát egy politikus, ha valami olyan témáról osztja az észt, amiről se halványlila, se egyéb színű gőze sincsen. Vagy rosszabb esetben (mint jelenleg), amiről csak ordas nagy előítéletei vannak. Kaczyński abszolút ahhoz a generációhoz tartozik, amely nagyrészt a számítástechnika egészét gyanakvással vegyes bizalmatlansággal és ennek megfelelő távolságtartással kezeli, mindez az ő esetében még megfejelődött egy adag fundamentalista keresztény körökben divatos maszlaggal, amely szerint az Internet a bűn fészke, a Sátán találmánya, ahol mást se lehet találni, mint pornográfiát. És természetesen büszke rá, hogy az Internetet sose használta és nem is fogja. Ezzel együtt is nyilatkozik róla, mi több kinyilatkoztat, észt oszt, igét hint. És ezzel nagy nyilvánosság előtt és folytatólagosan, csörgőssipkás bohócot csinál magából.
Mindezt a Kaczyńskival szemben egyébként nagyrészt valóban nem túl baráti média azonnali hatállyal felhasználta arra, hogy a miniszterelnök úrból minél nagyobb bolondot csináljon.

Az egészről amúgy eszembe jutott az a némiképp analóg helyzet, amiről egyébként a főnökkel is beszélgettünk a kocsiban tegnap, amikor otthon a politikusok kivonulnak lazulni és spontán vegyülni a fiatalokkal a Szigetre. Hát az valami katasztrofálisan szánalmas, amikor egy miniszter (vagy pláne egy miniszterelnök) próbál - fotósok hadával és kamerákkal körbevéve, mert anélkül ugye oda a propagandahatás - erőltetetten jópofizni, pólót cserélni, vegyülni, sörözni, beszélgetni a fiatalokkal. A politikus nem látja hogy ez mekkora gáz, csak érzi a sürgetést, hogy neki most aztán jaj de nagyon javítania kell az imidzsét a fiatalok körében. A fiatalok meg állnak, néznek, és jobb esetben röhögnek, rosszabb esetben hányingerük lesz az egésztől. Abszolút kontraproduktivitás.

Tisztelt politikusok (főleg az '50-en túliak), csendesen javaslom, hogy azokat a generációkat, akik abszolút más világban élnek mint Önök, tessék inkább békén hagyni. Úgy elképzelhető, hogy még egy páran közülük szavazni is fognak Önökre...