Voltam ma is "Steve bácsinál" Raszynban, akit említettem már itt a blogon. Az öregúr egyébként '56-ban hagyta el Magyarországot és távozott az USA zöldebb mezőire, de végül - lengyel feleségével együtt - még a fal leomlása előtt jóval, a '80-as években visszatért Európába, immár Lengyelországba. Eszembe jutott, hogy majd egyszer ha lesz időm, végig kellene hallgatni az élettörténetét, esetleg felvenni amit mesél - biztos érdekes, és kár lenne, ha úgy távozna a világról az öregúr, hogy mindez nem marad fenn. Persze, ha már élettörténetek rögzítésénél tartunk, valószínűleg illene a saját 96 éves Tadeusz nagybácsimmal kezdenem... De talán érdekes lenne egy Lengyelországba szakadt idős magyarok élettörténetét, profilját bemutató afféle interjú-gyűjtemény, esetleg talán könyv is... Na jó, ébresztő. :)
Az öregúrhoz most rövid időre ugrottam csak be (felvenni az igazolást, hogy még életben van, küldhetik neki továbbra is a nyugdíjat), de nagy szeretettel várt - szinte ünnepszámba megy neki, hogy évente néhányszor magyarul beszélgethet valakivel. Valahol ez is a konzuli munka egy része - az ilyen helyzetben lévő, többnyire idős emberek "lelkének ápolása" ugyan nincs benne a munkaköri leírásban, de benne van a pakliban vastagon. Az öregúr persze most is elmondta az összes aktuális baját - magyar pszichológus, gyóntatópap és család híján a lelki szemetesláda szerep is sokszor a konzulra hárul.

Ma mondjuk nem maradhattam sokáig az öregúrnál (fél óra alatt lerendeztem), délre EU konzuli munkaebédre voltam hivatalos. A soros EU-elnök Szlovénia nagykövetsége Varsóban elég korlátozott kapacitással működik: egy minimális irodával, egy nagykövettel, egy titkárnővel, valamint kemény 2 diplomatával, Gretivel és Matejával. Úgyhogy nagykövetségi nagytermekben rendezett ülésekre ebben a félévben nincs mód, de Greti azért feltalálta magát. Így született meg ez a munkaebéd - ha már "házon kívül" kell rendezni az EU helyi konzuli együttműködés ülését, akkor már legyen egy jó étteremben.
A helyszín: a Rubikon étterem, Varsó egy viszonylag félreeső részén, viszont igen elegáns környezetben. Az elegancia a homlokzaton kívül az épület belsejére is abszolút áll, minden szempontból. Előkelő múlt (XX.) század eleji városi felső osztálybeli, bútorozott lakásbelsőre hajazó berendezés, kis helységekkel az emeleten és egy nagyobb teremmel a földszinten. A kerthelység sajna nem üzemelt.
A felszolgált ételek nem a mennyiségre, inkább a minőségre és az esztétikumra törekszenek. Ennél fogva az adagok kicsik, de tényleg minőségiek. A mai menü előételként többféle sajttal és fűszeres kolbászdarabkákkal bolondított friss salátát, főfogásként gombás szószos karajszeletkéket (burgonyával és párolt zöldséggel), desszertként pedig almás süteményt és kávét vagy teát, valamint  - stílszerűen - jófajta szlovén fehérbort vonultatott fel. A kiszolgálás profi és diszkrét, a hangulat szintén (gyertyák, tok-vonó). Az árak tekintetében nem tudok nyilatkozni (szerencsére a szlovén adófizetők pénztárcája terhére ment a dolog, hvala ljepa :)), de az összbenyomás (és az igen informatív honlap) alapján mindenképp olyan árkategóriába sorolandó, ahová önszántamból és saját költségre csak valami sátoros ünnepkor mennék el kettesben valaki nagyon fontossal. :)))

Összesített értékelésem mindezzel együtt: **** (melegen ajánlott)

Mielőtt egyébként még a fentiek alapján valaki ismételten elkönyvelné, hogy a léhűtő diplomaták munkaidejük jelentős részét tényleg csak éttermi örömködésre és fogadásról partira szédelgésre fordítják, azért sietek leszögezni, hogy a kulináris élvezetekre csak az ülés első része után került sor, amelyen - természetesen némi kritikus felhanggal - kielemeztük az aktuális lengyel vízumpolitikai gyakorlat összes furcsaságát, többek közt a schengeni csatlakozás óta kiadott több ezer - elvileg csak kivételes esetekben kiadható - LTV vízum, és a diákoknak és munkavállalóknak tartózkodási engedély helyett adott D vízumok okozta gondokat, amik összességükben oda vezettek, hogy nem egy EU-s konzulátuson paradox módon a schengeni csatlakozás óta több a vízumkérelmező mint előtte volt - tipikus, ez is csak itt Lengyelországban történhet meg.
Az ebéd alatt pedig a lengyel igazságügyi minisztérium egy meghívott főosztályvezetőjét gyomroztuk a lengyel igazságszolgáltatás által eljárás alá vont külföldi állampolgárokkal kapcsolatos kérdésekkel - hát ilyen téren elég vad dolgokat hallottam most a kollégáktól. Mondjuk az én "top sztorim" (a másfél év előzetes letartóztatás után heti háromszori rendőrségi jelentkezési kötelezettséggel Koszalinban fedél, család, munka, pénz és okmányok nélkül utcára tett magyar esete, talán egyszer majd leírom részletesen, mert jogi szempontból hihetetlen érdekes és komplikált ügy volt) sem maradt el sokkal tőlük.

Délután Kinc el akart rángatni moziba, de végül ez most elmaradt, mert nem talált jó filmet megfelelő időpontban. Majd legközelebb, nem úszom meg... És Ti sem a következő filmelemzést :)