Tegnap megkíséreltem hivatali görgőfotelemből a karfára nehezedve álló helyzetbe segíteni magam. Az eredmény kisebbfajta munkahelyi baleset lett: a karfa egy reccsenés kíséretében megadta magát, engem pedig csak egy gyors reflexmozdulat mentett meg attól, hogy rögvest tele arccal lefejeljem az íróasztalt, majd padlót fogjak, útközben magammal rántva egy útlevélolvasót és egy kisebb kupac papírt.
Az íróasztali állólámpám vagy egy hete nem világít. Ha az izzója égett ki, akkor kakukk - valami spéci izzó kell bele, amit állítólag évek óta nem lehet kapni.
Ma reggel megkíséreltem bekapcsolni a várót mutató monitort - sikertelenül. A múltkor említett áramszünetek (mint később kiderült, ugyanaznap munkaidő után még egyszer ugyanúgy elszállt ugyanaz a fázis az épületben) és a szünetmentes táp elfüstölése úgy látszik ennek is betett.
Edek szerint ebben az épületben vagy 20 éve "wszystko się sypie", vagyis - megközelítőleg - minden hullik szét.
A székemet mára megjavították, a lámpa elvileg folyamatban (remélem gyakorlatilag is), de a monitor magas egy hivatalsegédnek. Amíg volt rendszergazda, az ilyesmi is kezelhető volt. De hát a rendszergazdát ugye leépítették, merthogy az informatikai problémákat Pestről hálózatban úgyis meg lehet oldani, akkor meg minek minden nagykövetségre egy ember, aki ért a számítógéphez. Tiszta luxus.
Kívácsian várom, hogy az otthoni informatikus kollégák hogyan keltenek majd életre Pestről a hálózaton keresztül egy minden jel szerint hardware-esen halott monitort.