Nomármost kezdődött azzal, hogy OK, 10-ig aludtam, és ez még rendben is lett volna, végülis vasárnap van.
Ebédre ma Kinccel együtt hivatalosak voltunk a nagymamájáékhoz Młochówba, ehhez el kellett volna indulni dél körül. 11 után kaptam egy telefont Pestről, a Kossuth Rádióból, hogy nyilatkozzak telefonon a lengyel vámosok sztrájkjával, és ennek kapcsán a határokon kialakult húsz kilométres kamionsorokkal, és a felpaprikázott fuvarozói szervezetek által hétfőre tervezett varsói városblokáddal kapcsolatban. A nagykövet rábólintott, én meg még gyorsan utánanéztem az aktuális helyzetnek az interneten, és vártam - a rádiós csóka délre ígért visszahívást. Természetesen nem hívott, végülis ő rádiós, laza gyerek, én meg biztos egész nap mást se csinálok, csak az ő telefonját várom...
Egy előtt nem sokkal aztán már Kinc nagyon türelmetlen volt, ezért úgy döntöttünk elindulunk - Murphy törvényei alapján a pacáknak amúgy is mindenképp épp akkor kellett hívnia, amikor épp vezetek, bármikor induljunk is el. Murphy viszont végül behibázott, mert a muki épp akkor csörgetett, amikor kimenőben voltunk a házból.
A telefonos nyilatkozatot megejtettem (állítólag az esti krónikában hallhat majd engem a Tisztelt Hallgatóság ma este 10-kor, egy óra múlva kb. :) - a rádió honlapjára az írásos beszámoló már felkerült.
Młochówba végül persze késve értünk el, mert Kincnek közben eszébe jutott, hogy tegnap volt a keresztanyja szülinapja, így még "beugrottunk" a Galeria Mokotówba valami ajándékot venni neki - mindenkinek a fantáziájára bízom, mennyi időt visz el egy nő társaságában "beugrani" egy bevásárlóközpontba, az ünnepek utáni leárazások idején. :))) Meg kell viszont valljam, hogy ezúttal én is találtam magamnak valót, a GRAAL nevű társasjáték-boltba biztos visszatérek még. Kinc azért aránylag hamar kinézett egy gyönyörű virágot (30 PLN) és hozzá egy lila-szürke artie-fartie cserepet (39 PLN), ami számomra kissé elrugaszkodott ár-érték aránynak tűnt (összesen ~5400 HUF), de miután beleegyezett hogy állja a nagy részét, felhagytam az értelmetlen ellenállással. :) Ezután még elcsesztünk 10 percet, amíg a boltos csajszi összeszerencsétlenkedte az áfás számlát, csak hogy megállapítsuk, hogy kitörölhetjük vele - 7,89 PLN volt az áfa-érték, visszatérítés pedig csak 8 PLN-től jár. Na de aztán "gaz do dechy" Młochówba.
Útközben megerősítést nyert a helyiek körében régóta ismert tétel, mely szerint Młochów időjárása speciális korrelációban áll Varsóéval: ha Varsóban szép idő van, Młochówban rossz, ha pedig Varsóban rossz idő van, akkor Młochówban még rosszabb. Ahogy begördültünk az első házak közé, brutál hirtelenséggel eleredt a hó - hamarosan jó nagy pelyhekben, keményen havazott, aminek azért is örültem nagyon, mert a varsói időt alapul véve nem hoztam sapkát. Kinc eközben végig a virág miatt parázott, hogy megfagy szegény, engem úgy látszik nem féltett egyáltalán. :)))
Az ebéd és a műkorcsolya EB gála némiképp szaggatott megtekintése (a hó és az előző napi szélvihar miatt ingadozott kissé az áramellátás) után visszatértünk Varsóba, ahol aztán vacsora után menetrendszerűen újfent beütött a meló: kb. egy órán át tolmácsoltam kihangosított telefonon egy magyar kamionsofőr kihallgatását a Biała Podlaska-i rendőrségnek, aki a nagy hóban, kb. negatív látótávolságnál, frontálisan összecsókolózott egy személykocsival, amivel egy 70 éven felüli lengyel házaspár utazott. A magyar sofőrnek semmi baja nem lett, de az öregeket állítólag lángvágóval szedték ki a kocsiból. Szerencsére nem a magyar tag okozta a balesetet, mert akkor utazhattam volna én is Biała Podlaskába - jelen időjárási viszonyok mellett nem győzök örülni a dolgok szerencsésebb alakulásának. :)
A sofőr "fenyegetése" szerint egyébként ezzel még nem ért véget a napom, mert hívni fog a cége, hogy ugyan szervezzem már meg legyek szíves a kamionja bevontatását egy szervízbe és mihamarabbi kijavítását - ugyanis ők semmilyen idegen nyelven nem beszélnek. Persze, minek is. Arra ott a konzul... :)
Szóval, to be continued. :)

Just a simple consular Sunday :)

Ui. A hét zenei felfedezése nálam, komolyan: Fatima Spar and the Freedom Fries. Szinte mindenem mozdul tőle... :)))