Roksana Vikaluk - Barwy
...hajladozó nyírfák erdejében állok, sápadt napfényben, körülöttem a szél suhogtatja a közeli ágakat, háttérben hallom a távolabbi erdő zúgását. Mindez viszont csak aláhúzza, kipontozza a csendet. Néha hallani csak madárszót, nem dalt, kiáltást inkább...
...máskor az éj sötét kupolája alatt járok, metsző hidegben, hallgatom az erdő zúgását, és megborzongat az érintetlen természet misztériuma. Lépteim csikorognak a hóban, párafelhő körülöttem a lélegzetem. Felnézek a csillagokba - és Isten arcát látom...
Nem tudom, hogy átlagolvasóm mennyire tájékozott a szláv nyelvterület könnyűzenéje terén, de inkább abból indulok ki, hogy Roksana Vikaluk neve valószínűleg nem cseng ismerősen. Nagy veszteség.
Persze könnyen beszélek - érdekes lenne ezt a zenét meghallgattatnom valaki magyarral, hogy benne mit mozdít meg - ugyanazt-e mint bennem, a nagyrészt szlávban...
Amióta itt vagyok hatványozottabban érzékelem, hogy a magyar kultúrából mennyire hiányzik a nyelvi/etnikai/kulturális rokonság eleme. A magyar a környezetéből senkit sem ért, és ezért is (meg persze az ezer történelmi sérelem miatt is) alapjáraton gyanakvással tekint más nemzetekre.
A szlávok közt ez másképp van - ők (írhatnám mi :))) úgy-amennyire megértik egymást, és ami fontosabb, van bennük egyfajta közös szláv lélek, valami, ami összefogja őket, amit éreznek. Mert persze történelmi gyökerű utálkozás köztük is van bőven (elég pl. a lengyel-orosz viszonyra utalni), de az egyszerű emberek, akik nem a politika szemüvegén nézik egymást, megérzik egymással a közösséget.
Bennem ez a zene valami nagyon mélyet és ősit mozdít meg - ezt a közös örökséget.
Egyszerű hangszerelés: elektronika (részben zongorára hangolva) és ének - éteri és misztikus női hang.
A szöveg ukrán - szláv körben ez ugye nem baj.
A dallamok egy része eredeti ukrán népi dallam, egy kisebb része zsidó motívum, a többség saját szerzemény.
A hangszerelés és a feldolgozás után az egész kb úgy viszonyul az ukrán népzenéhez, mint Enya a régi kelta dallamokhoz, talán kevésbé üt át az elektronika - és a hatás emiatt számomra átütőbb. Mindenesetre a misztikumot ugyanúgy kiemeli.
Benne van ebben a zenében egész egykori Kelet (itt Lengyelországban ezen nem Ázsiát értjük :) - a végtelen erdők, a hóborította fenyvesek, a cserzett arcú, egyszerű és bölcs emberek, a hagymakupolás templomokban felcsendülő kórus, a színes zsalugáteres faházak, a hó és a csillagfény és a csend.
Hallgassatok bele itt. Tényleg kíváncsi vagyok, mit hall benne valaki, akinek ez a világ valóban idegen. Osszátok meg velem! :)
Ha valakit bővebben is érdekel - honlap itt.
A végtelen erdők dalai
2007.12.11. 22:14 | külképviselet | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://mission.blog.hu/api/trackback/id/tr6260918
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.

Utolsó kommentek