Tegnapelőtt este elkezdtem kószán köhögni - tegnap reggel viszont nem tudtam megszólalni sem a náthától. Brutál volt. Kinc keményen nekilátott hogy kikúráljon - ágy, forró tea, mindenféle köptetők és borzalmas ízű megfázás elleni főzetek, pokrócok. Egész nap szinte ki se keltem az ágyból, viszont meglepő módon a dolognak meglett az eredménye, mert rekordsebességgel jobban lettem, ma már a hangomon sem nagyon hallani a rekedtséget. Az orromat még gyakran fújom, de nincs az a több napos nyavalya ami korábban. (Lekopogom.)

Mára aztán már jobban lettem annyira, hogy elmenjek vásárolni Kinccel, aki cipőt akart venni. Hát ez viszont kész. Több mint egy órát töltöttünk a cipőboltban, a bevásárlóközpontban pedig összesen 3 órát, mert ugye akkor már be kell nézni még ide meg oda meg amoda, turkálni a rucik közt, felpróbálni minden második kabátot és minden harmadik sapkát. Nem beszélve a lila sálakról, mert az most a sláger - abból mindet fel kellett. :) Kissé feszült voltam. Az általános fogyasztói frusztráció szindróma (leírását lásd itt) ugyan ma némiképp mérsékeltebben jelentkezett, de persze ennek kapcsán ismét lefolytattuk a szokásos elvi vitát, aminek a végén kiderült, hogy én "reménytelenül maradi" vagyok, ő pedig "fogyasztóilag agymosott", de ettől még nagyon bírjuk egymást. :D
Mindenesetre mostanában sokszor gondolkodom ezen a kérdéskörön, úgyhogy alighanem semmi sem ment meg Benneteket attól, hogy a közeljövőben egy terjedelmesebb értekezés formájában összefoglaljam itt a blog hasábjain a fogyasztói társadalommal kapcsolatos nézetrendszeremet. :P