Most néhány napig nem írtam, mert nem volt semmi érdemleges, sem a hivatalban, sem egyebütt. Dolgom azért volt: kaptam (jövő hétfői határidővel) 7 oldalnyi megválaszolandó kérdést különféle szakmai témákban. Ezzel szöszörésztem, elvileg ma akartam befejezni, de jelentem: mivel ismét klasszikus konzuli péntekem volt, épp hogy a feléig sikerült eljutnom (ami így is 9 oldal már.)
Ma reggel aztán, ahogy az pénteken szokás, jött az őrület.

Kezdetnek egy osztrák-magyar pár jött egy újszülött babával. A pár egy horvát lajstromú hajón házasodott össze nemzetközi vizeken, a magyar kapitány adta őket össze - mindez amúgy teljesen szabályos, a vonatkozó hajózási törvény ír róla, csak éppen szerintem 10 évente ha egy előfordul, az sok - és persze nekem ki kell ezt kapnom, remek. A házasságuk emiatt nem volt anyakönyvezve, tehát a gyerek formálisan házasságon kívül született. Ilyenkor pedig az itteniek nem anyakönyvezik, amíg a szülők nem igazolják, hogy nem házasok esetleg valaki mással. Ehhez születési anyakönyvi kivonat kellene, ami a magyar anyukának itt nincs, csak otthon. Hazamenni pedig nem tud érte, mert a 2 hetes csecsemőt nem hagyhatja itt. Viszont magával sem viheti: a gyereknek nemhogy úti okmánya, de még születési anyakönyvi kivonata sincs, abszolút semmi okmánya. Még ideiglenes útlevelet sem kaphat addig, amíg itt nem anyakönyvezik a születését.
Úgyhogy ami ebben az ügyben nekem meló lett: 1) a hajón kötött házasság anyakönyvezésének megindítása, 2) az apától egy apai elismerő nyilatkozat felvétele, 3) a gyerek születése anyakönyvezésének megindítása, 4) a gyereknek útlevélkérelem. Emellett még az anya útlevele is jövő héten lejár, tehát neki is egy új útlevél. Amit mellesleg pár hónap múlva kidobhat, mert amint anyakönyvezik a házasságát megváltozik a neve, és kérheti az új nevére a következő útlevelet. :)
Persze az egész anyakönyvezési mizéria még függőben van, amíg megérkeznek a megfelelő okmányok (többek közt amíg az anya családja otthonról beszerez és idepostáz egy születési anyakönyvi kivonatot). Több hónapos procedúra - csak amíg az összes papírt kitöltötték nálam, az vagy egy másfél óra volt (a baba ezt enyhén szólva nem nagyon értékelte). Amúgy sem irigylem őket: amíg ez nem rendeződik, bárki hivatalosság kérdez is rá, hogy ki is ez a gyerek, elég nehéz lesz nekik igazolni, hogy az övék, és nem elrabolták valahonnan. Semmi okmányuk róla, csak egy kórházi sajtpapír. Márpedig a gyerekrablás és gyerekcsempészet komoly vád tud lenni... Mondtam is nekik, hogy az ország elhagyásának még a gondolatát is hessegessék el, amíg nem lesz "lepapírozva" a gyerkőc. Anélkül külföldre menni életveszély, még így is, hogy már nincs határellenőrzés. A lengyel kórházi sajtpapírral külföldön kb. kitörölhetik.
Ha mindez nem lett volna elég, bejött újra Steve bácsi özvegye egy hitelesítésért, és némi lelki támaszért is nyilván, mert megint elsírta fél órában a fájdalmát. Ami teljesen érthető, de nekem ezer dolog volt a fejemen, és ketyegett a futárzárás határideje, meg a baba is ott bömbölt, csörögtek a telefonok stb. De ugye mégsem zavarhattam el...
Rajta kívül még egy vízum és néhány infókérés, nem beszélve a telefonokról, és egy fentről kiadott sürgős jogi véleményezés (egy jogi szöveg fordítását kellett szakmailag ellenőrizni). És, természetesen, a postával befutott egy magyar pacák elvesztett egész táskája, amiben útlevéltől egy esőköpenyen és a szokásos ezer cetlin át készpénzig (3 pénznemben) minden volt, és amit még be kellett varázsoljak a mai futárba. Délig.

Hát nem sikerült: délben bezártam ugyan, utána nekiálltam a papírmunkának, de a futárbortékot (rég volt ilyen vastag) csak jóval 1 után adtam le, szerencsére most Kati van fenn, aki ugye alapjáraton nálam dolgozik a konzulin és fenn csak helyettesít, úgyhogy nem cseszegetett a futárposta miatt, mert tudja hogy is néznek ki a péntekek idelenn. :)

Az egész után még vacakoltam persze a hétfői határidős kérdőívvel, de ahogy mondtam, alig a feléig jutottam (fél óra túlóra után).

Egyebekben meg, és nem fogok neveket mondani, de egy új kolléganő kissé idegesít mostanság, ma is volt egy zördülésem vele. Oké hogy új seprű jól seper, és most meg kell mindenkinek mutatnia, hogy ő mennyivel jobban csinál mindent mint az elődje, de akkor sem kéne most a reformjaival fejtetőre állítania az egész kövit. Csak tőlem pl. olyan adatokat kért most, amiket fizikailag nem képes a konzuli program prezentálni. Az otthoni informatikusok első reakciója (amikor tanácsot kértem tőlük) az volt, hogy ki az a marha aki ilyet kér, végül fél óra konzultáció után megmondták, hogyan lehet az adatbázis bizonyos elemeit 2 lépésben excelbe konvertálni - csak hogy a kolléganő közölje velem, hogy ebből még ez meg az hiányzik. Ami már az informatikusok szerint sem lehetséges. De szerinte igen, mert "a Beácska is megcsinálta neki Berlinben". Hát erre annyit tudtam mondani, hogy akkor a Beácskától legyen szíves kérdezze meg hogyan sikerült neki olyan statisztikát előállítani, amit a külügyi informatikusok sem tudnak. Őstehetség lehet a Beácska, kár őt a berlini konzulástusra pazarolni. Át kellene helyeztetni a szoftverfejlesztőkhöz...

Na jó nem füstölgök tovább, végülis alapjában véve azért jóban vagyok a kolléganővel egyenlőre. Majdcsak beilleszkedik itt és akkor elmúlik a reformkényszere...

Amúgy holnap reggel indulok Chorzówba a Silesiáról beszélgetni (ahol én leszek a protokollfőnök :))), vasárnap este leszek. Az már kiderült, hogy lenn a beugró addig nem lesz kész - a munkások nem jelentkeztek hétfő óta. Még egy hetük van, utána én utazom haza szabira. Remélem addig csak végeznek már. Ez így azért elég gáz...