Hát emberek, tegnap volt némi szívás...

A hivatalban aránylag könnyű napom volt, egy igazolás, pár tucat vízum. Megtapasztaltam Murphy egy újabb tételét is:

Mktv. 6.§ Amennyiben valami okból a futárposta az utolsó pillanat előtt lezárásra kerül, lezárását követően azonnal legalább egy sürgősen felterjesztendő anyag előkerül a konzulátuson.

Nekem tegnap 2 is előkerült, két bevont magyar forgalmi engedély "személyében". Szerencsére fizikailag nem zártam le még a borítékot, csak az összefoglalót kellett kiegészíteni és újranyomtatni.

Délután hazamenet beugrottam a postára és a boltba. A postán telefonszámla formájában elúszott az épp aznap kézhez kapott I. negyedéves áfa-visszatérítés fele, és mivel a másik feléből a bornholmi kirándulást fizettem aznap ki, elég érzékletesen megtapasztaltam az általános drágaságot :s.
Otthon aztán fejedelmit ebédeltem (a lengyel konyha egyik nem kellően értékelt remeke szerintem a pierogi leniwe :)), majd délután elmentem edzeni, azzal a koncepcióval, hogy onnan egyenesen a Laura-féle esti partira megyek majd. Ennek megfelelően direkt vittem törölközőt is, hogy le tudjak az edzés után zuhanyozni és ne büdösen menjek, úgyhogy abszolút felkészültnek éreztem magam. A hiba - mint később kiderült - ott csúszott be, hogy a kettő közé beiktatni terveztem egy tankolást is, de erről később.

Az edzésen harcoltunk, egyéni-individuális versenyt, négyen (Beata, Iza, Tadek és én). Hát, feledhető volt. Az én partimat hármuk ellen bosszantó módon egyetlen tussal, 15:14-re elbuktam. Iza és Tadek is lenyomott, csak Beata ellen voltam eredményes. Utána pedig az volt a vicc, hogy ők viszont mindhárman megnyerték a magukét. Beata 8:10-ről fordított 15:13-ra az utolsó csörtében Iza ellen - előtte hiába nyomtuk le mindketten Tadekkel. Iza és Tadek is nyert, egyedül én voltam mind a négy meccsen a rossz oldalon. :( Iszonyat meglátszik, ha az ember majd' 3 hétig nem edz. A formám jelenleg nulla, remélem most már rendszeresebben fogok tudni járni. Mondjuk Monika szerint a fegyveremet is át kéne nézessem - tényleg sok olyan találatom volt, amit a gép valamiért nem jelzett be, biztos el van koszolódva az érintkezője, érzékeltem is hogy túl mélyen jelez.

Az edzés után lezuhanyoztam, felöltöztem szépen, és irány a benzinkút. Kocsi teletankolva (50 l felett - a szintén Seat-tulajdonos Lajos a múltkor megmutatta, hogy ha egy szelepet a tanksapka alatt elbillentek, jó 10 literrel több megy bele - így is volt), megyek fizetni. Kp-m nincs (elment a postán), de sebaj, már aktiválták (két hónap utánajárás után, ami külön postot érdemel) az új bankkártyámat. Kártya odaadva, elém a terminál, PIN-kód beütve. Hopp. Már magam is észleltem elsőre, hogy bizony a régi kártya PIN-jét ütöttem be. Wááá... Mi is az új szám???? Emlékeztem, hogy valami évszámról jegyeztem meg. Bepróbálkoztam még egyszer - nem jó. A gép ekkor már kiírta, hogy még egy próbálkozásom van, és blokkolja a kártyámat. Amit két hónap keserves ügyintézése árán aktiváltattam végre, és most használom először...
A pénztáras fószer elsőre azt ajánlotta, hogy fizessek egy másik kártyával (ami nem volt), másodszorra azt, hogy fizessek kp-vel (ami szintén nem volt), végül harmadszorra azt, hogy akkor felvesz egy jegyzőkönyvet, amiben kötelezettséget vállalok rá, hogy egy órán belül visszajövök és fizetek. Megkönnyebbülten mondtam hogy OK. Erre elkérte egy okmányomat, majd meglátva a diplomata igazolványt közölte, hogy akkor sajnos most ki kell hívnia a rendőrséget, mert ezt a jegyzőkönyves megoldást csak lengyel állampolgárok esetében engedi a szabályzatuk, mert csak rájuk lehet végrehajtót küldeni, ha nem fizetnek. Ezen eléggé elképedtem, mert 1) EU állampolgárokra szintén lehet végrehajtót küldeni, az ilyen csúnya diszkrimináció pedig nem szokás, 2) egy diplomatára akár rendőrt, akár végrehajtót úgyis hiába küldene. Meg azért általában a dipomata igazolvány meglengetésének nem az szokott lenni az eredménye, hogy az emberre rendőrt hívnak, hanem pont az ellenkezője ugyebár.
Végül aztán némi - meg kell mondjam: rövid, és igen udvarias - vita után a pacák kitöltötte mégis a jegyzőkönyvet, miután biztosítottam róla, hogy diplomataként nem szorulok rá, hogy tőle 50 l gázolaj ellopásával egészítsem ki a jövedelmem. Eme kis közjáték után pedig ezerrel rongyolás haza, PIN-kód megnézve, rongyolás vissza a benzinkútra, mert ugye ketyeg az 1 óra. Miután így második nekifutásra gond nélkül kifizettem az üzemanyagot, a jegyzőkönyv pedig alig 3/4 óra létezés után megsemmisítésre került, végre elindulhattam (röpke másfél óra késéssel) a partira. Ami nagyon kellemes volt, ahogy Laura partijai általában, és asszem külön is írok majd róla mindjárt pár sort (egy nemzetközileg közérthetőbb nyelven :).
Aztán éjfél után haza, mert még meg voltam beszélve a Kinccel msn-re. :)

Voilá :)