Asszem megmaradok az egyiptomi post kapcsán kialakított beszámoló-stílusnál, szerintem és számomra ez érdekesebb mint egy száraz útleírás, hogy első nap itt voltunk és ezt csináltunk, második nap ott és azt stb.

Kezdetnek az utakról. Ha valakinek Varsóból nyugat felé menet kedve támadna úgy megközelíteni az A1 autópálya végét Strykówban, hogy a négysávoson dönget el Rawa Mazowieckáig, majd a 72-esen keletnek és Brzeziny után rátér egy bizonyos 708-as útra Stryków felé, az sürgősen tegyen le róla. Ez a 708-as az valami tragédia. Kinc szerintem még most is lidérceseket álmodik tőle. Képzeljetek el egy kb 3 m széles utat, kétoldalt iszonyat tengelytörő gödrökkel szegélyezve. Amíg nem jön szembe senki, addig OK, mert lehet ugye középen haladni. Ha szembejön egy személykocsi, az már kicsit necc, centizni kell. De amikor kamion (!!!) jön szembe, az brutális. (Főleg ha 2 kamion kerülgeti egymást előtted.) Márpedig jönnek, mert a kamionsofőrök közül is sokan úgy látszik ugyanarra jutnak amire én, hogy ez a legjobb út... Nyilván a fentiek miatt aztán, az úton szinte végig 40-es táblák vannak kitéve. Ha annyival is megy az ember, akkor persze meg lehet találni a gödörmentes lehúzódó helyeket. De hát ha tényleg ennyivel megyünk, már ugrott is a Rawa-Raszyn négysávos út jelentette időelőny...
Mindehhez pedig hozzájön, hogy visszafelé ugyanezen az úton esőben jöttem - így a padkán csak a pocsolyák látszottak. Hogy melyik rejtett lapos mélyedést, és melyik tengelytörőt - nos, érdekes kérdés volt. Szerencsére akkor valahogy kevés volt a kamion.
Ezzel szembeállítva elég kontrasztos volt, hogy a "Bundesrepublik Deutschland" tábla után azonnal ott állt az autópálya-tábla, és onnantól sztráda végig. Mégpedig olyan, ahol 180-nal is csak a középső sávra voltam jó... :)
Kinc pedig nem engedte, hogy 180 fölé menjek, és kifejlesztett valami eszméletlen érzéket, mert még amikor bóbiskolni látszott, akkor is azonnal kiszúrta a motorhangból, ha egy lejtőn kísértésbe estem, és megpróbáltam régi vágyamat teljesítve fű alatt gyorsan felmenni 200-ig - és azonnal leállított. Arról nem beszélve, hogy 5 percenként rákérdezett, nem vagyok-e fáradt, és amikor úgy Bielefeld magasságában először ásítottam egyet, azonnal belémadagolt egy fél termosz borzalmas zöld teát. :)

A "ziemie odzyskane", vagyis az 1945-ben Lengyelországhoz csatolt "visszaszerzett földek" amúgy személyes tapasztalatom szerint korántsem csak az Odera-Neisse / Odra-Nysa vonalig terjednek manapság, hanem minimum az Elbáig, de lehet, hogy még azon is túl. Az autópályán ugyanis még Hannover környékén is azonos számban közlekedtek lengyel és egyéb (német, holland stb.) rendszámú gépjárművek. Drang nach westen... :))))

Bonn pici és álmos, Köln pedig csalódást okozott - az amúgy tényleg gyönyörű dómon kívül csak néhány jópofa régi ház és templom van ott szinte, egyebekben a háború során lerombolt városközpontot olyan stílusban építették újra, mint akármelyik szocreál magyar várost. Komolyan, kelet vagy nyugat, ilyen szempontból semmi külömbség. Azok az épületek még Komlónak vagy szeretett szülővárosomnak (Salgótarjánnak) is díszére válnának...

Tetszett az a valami, amit Köln-Bonnban U-bahnnak neveznek. Egy kicsit HÉV, egy kicsit metró, egy kicsit villamos. Bonntól Kölnig repeszt mint a normál vasút, Köln központja felé átmegy villamosba, lassan bumforog az utcákba épített síneken, aztán egyszercsak lemegy a föld alá, és onnantól metró. Integrált hálózatot alkot a két városban.

Hugomék székhelye, Sint Niklaas továbbra is kissé provincionális, Antwerpen pedig továbbra is szép és jól karban tartott, most kicsit alaposabban volt alkalmam/unk felfedezni, mint anno amikor 4 éve itt jártam. Szeretem a belváros szűk utcáit és a fura németalföldi stílusú régi házakat... Kinc is nagyon lelkesedett, aminek örültem. :)) Btw, ha Antwerpenben jártok, ne hagyjátok ki a botanikus kertet és az Aquatopia elnevezésű akváriumot. Fantasztikus. (A Centraal Stationnal szemben van.)

És persze jó volt látni hugomékat meg a fiúkat. Akik elképesztő iramban fejlődnek, és a szövegük is kééééész néha. :) Kinc beleszeretett a deguikba... :)) Volt Machiavelli-parti, éjszakába nyúló dumálás, Kinc pedig majdnem megtanult bokszolni. :)

Az utolsó este pedig ismét Bonn, és egy jópofa grill-parti az egyetemi vidám társasággal. Komolyan, egy ilyen erasmus-parti kicsit olyan, mint egy diplomáciai fogadás: egy rakat ember különböző országokból, akik közül sokan először látják egymást, mégis eldumálnak mindenféléről. (A catering színvonala persze nem mérhető össze - ezen a barbecue-n pl. a bornál olyannyira az olcsóság volt a szempont, hogy sikerült beszerezni egy annyira borzalmas, csavaros üvegű macedón "bort" amire még az edzett gyomrú lengyel egyetemisták is azt mondták első szaglás után hogy "masakra" :)). Kicsit hátrányban voltam, mert a társaság túlnyomó többsége számára közös nyelvként funkcionáló német ugye nekem hiányzik a repertoáromból, de azért megoldottam, angollal-orosszal. És persze lengyellel (a fél társaság lengyel volt vagy valamiért tudott lengyelül. :))
A partin találkoztam egy érdekes új "állatfaj" egy képviselőjével is: az EU-s útlevéllel ellátott echt orosszal. Az illető csajt első látásra többszáz méterről azonosítottam nemzetiségileg (az oroszok közt vannak olyan "nagyon oroszok", akiket kilométerről, már az arcukról, az alakjukról, a tartásukról, arról ahogy a ruha áll [vagy épp lóg] rajtuk, vagy nem is tudom miről, de 100%-os pontossággal azonnal be lehet azonosítani mint ruszkit), kissé csodálkoztam is, hogy mit keres itt - aztán eldumáltunk (конечно по русски :)), és kiderült, hogy Comeniussal van ott, mint lett állampolgár... Vigyázat, már a spájzban vannak! :)

Aztán másnap haza, némiképp gyorsabban. (És megvolt a 200 is! :))))))

Szokás szerint küldök pár fotót is, megkommentálva, íme:


Bonn és az ottani katedrális. Nemhogy ingyenes volt a belépés (szemben az antwerpeni székesegyházzal, ahol 4 Eurót akartak legombolni rólam csak a belépésért), egy aranyos idősebb bácsi még ingyenes idegenvezetésre is ajánlkozott. (Sajnos "nur auf Deutsch"...)


A bonni postahivatal épülete a főtéren, előtérben a város híres szülötte, Beethoven szobrával.

Tobzódó gótika a kölni dóm homlokzatán.

A főbejárat boltívét őrző kőszentek ünnepélyesen dermedtek és ősiek.

A főhajó - akárha egy kőbe merevedett erdőben állnék, évszázados fatörzsek közt. Az ólomüveg ablakokon besütő napfény idézte is kicsit a lombszűrte erdei fényviszonyokat.

A Köln HBf. vasútállomás és környéke, különösen ahogy a 3 hídtestes vasúti Rajna-vashídról azonnal az állomásra kanyarodik a 6 sínes pálya, rögvest gyerekkoromat és a Transport Tycoon előtt eltöltött órákat (vagy  inkább napokat, heteket, hónapokat :)) juttatta eszembe. Hát még ez a kép, háttérben a dómmal... :))

Antwerpen főtere Kinc művészi szélesvásznú fotóján. :)

Az antwerpeni régi kikötőt őrző pici erőd mintha valami fantasy film díszletének épült volna.

Az antwerpeni botanikus kert valami gyönyörű volt. SENKI SE HAGYJA KI HA ARRA JÁR!!! Pici, de elképesztően színes. A pálmaház sajna csak hétvégén van nyitva. Ajánlom a kert szélén álló kávézót: kissé drága, de nagyon stílusos, és Kinc állítólag élete legjobb capuccinoját itta meg benne (3,75 Euróért).

Aquatopia I.

Aquatopia II.

Aquatopia III.

Ez itt egy épp május 14-én 30 éves múlt, kétgyermekes, komoly, érett családanya portréja. Ki hinné... :))) (Isten éltessen mégegyszer hugi! :)

És még a végére:

Hugomék kiscsaládja...

...és mi, egy a Schelde partján álló kávézóban, az utolsó belgiumi napon.