Elég intenzív hétvégém volt.
De még mielőtt belevágnék, néhány közérdekű hirdetés.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A másik: Németország dobogós! :)
Jelen sorok írásakor 27 letöltéssel a németországi olvasók állnak a dobogó 3. fokán, a 4. helyre szorítva a régóta biztos harmadik Luxemburgot. Babos G.-nek bele kell húzni... :) Emellett jön föl az USA is mint a talajvíz, már 20 letöltésük van - ez még csak az 5. helyre elég. :)

Na de akkor lássuk a hétvégét.
A szombat délelőttöt nem ecsetelem, gondolom mindenki el tudja képzelni, hogy egy 3 hete némileg elhanyagolt lakás (azóta nem voltam itthon szabadnapon) igényelt némi törődést. Hát kb. a felét abszolváltam is.
Este viszont ismét elérkezett a pillanat, amikor egyszerre 3 buliban kellett volna jelen lennem. Andy barátunk (félig lengyel, félig magyar, és született brit :), aktív VarsóiMagyar), ahogy diplomatikusan fogalmazott, "harmincvalahányadik" szülinapi partiján a Klub 99-ben, Milena (félig lengyel, félig libanoni kolléganő - a luxemburgi nagykövetségről :) szülinapi partiján Lauránál (Milena nem is tett semmiféle utalást sem arra, hogy hányadik - persze nőknél nem illik firtatni, de nála is harmincvalahányadik :), rosszmájú vagyok :)), illetve egy családi röffenésen. Mindegyik 1/2 8-tól, szerencsére az utóbbi 2 nagyon közel egymáshoz.

Andynél kezdtem, ahol persze még elég kevesen voltak akkor, fokozatosan szivárogtak csak a meghívottak (elég nemzetközi társaság persze, a magyarok közül Jocó és Kristóf+Annamari futott be amíg ott voltam). Andy állandó törzsvendég a 99-ben, ezért a kedvéért nagyon kitett magáért a menedzsment: lufik, "Happy birthday Andy" feliratok, minden volt (állítólag torta is, de azt én már nem tudtam megvárni). Egy órát maradtam kb., ami alatt rendet vágtam az előételek közt, legurítottam egy kis sört, és eldumáltam kissé, aztán azzal a szent szándékkal mentettem ki magam, hogy a többi buli után visszajövök (éjfélig van a hely). Sajna nem jött össze, de erről majd később. Mindenesetre jól indult minden, és még egyszer Happy Birthday Andy! :)

A következő körben Milena bulijában tettem tiszteletem, egy óra késéssel, de mint kiderült nem maradtam le sokról, mert a társaság nagy része még csak akkor szivárgott be. A kaja kissé olaszos volt - főleg Laura főzött. Én a konyhában elkövettem azt az alaphibát, hogy rákérdeztem valamire az egyik tészta kapcsán - kb. félórás előadást kaptunk emiatt Laurától a különféle olasz tészták, szószok és sajtok alkalmazásának rejtelmeiről. Axióma: sose érdeklődj tésztáról egy olasztól!!! Hacsak nincs másfél óra szabad időd és pár terabyte szabad agykapacitásod megjegyezni a 43-as típusú penne prosciutto és a 23-as pennetta all'arrabiata különféle főzési módozatainak és az egyes szószokkal való kombinációinak összes előnyeit és hátrányait, beleértve iszonyat mennyiségű számadatot a főzés hosszáról, a víz hőmérsékletéről, a mennyiségekről és a szószkeverési arányokról. De még akkor is csak óvatosan! :) Mellesleg a török kolléganő mentett meg minket, mert Laura nemrég Isztanbulban járt, ezért ekkor áttért az Isztambulban látott ógörög és római mozaikok elemzésére (ógörög-latin szakot végzett a csaj) :) (Mellesleg nagyon szeretem Laurát, még mielőtt valaki mást gondolna :)) Kajatéren itt csak Milena (nagyon finom) születésnapi bóléjából és a Laura-féle valamilyen megjegyezhetetlen nevű szószos (ha nem lenne szentségtörés az ilyesmi, simán paradicsomszószosnak mondanám :)) pennéből pusztítottam, majd 10 előtt nem sokkal még kitárgyaltuk pár kollégával a Crulic-ügy szövevényes következményeit, majd leléptem - irány a napi harmadik buller.

A harmadik buli családi röff volt, apropója pedig Tomek nagybácsim és kolumbiai felesége, Gloria idelátogatása Kanadából, ezúttal Gloria bátyja is velük jött az európai körútra. Magda nagynénim (aki ennél lényegesen távolibb rokon ugyan, de lengyelül nemes egyszerűséggel le lehet nagynénizni meg nagybácsizni minden távolabbi rokont, sőt még nulla családi kapcsolattal bíró ismerősöket is), valamint costa-ricai férje, Pedro, latin partit szervezett a tiszteletükre: meghívták egy rakat dél-amerikai ismerősüket, valamint pár spanyolul is beszélő lengyelt és egyebet (mint pl. engem). A társaságban rajtuk kívül is volt pár régi ismerősöm, különféle latin-amerikai diplomata kollégák személyében. Mivel Pedro zenész, és a meghívottak közt volt mexikói hegedűs spanja is, akivel együtt nyomatják a zenét hetente háromszor egy mexikói étteremben, érkezésemkor már állt a bál. :) Ami ugye nem szokatlan, mert Pedro sehova sem megy a gitárja nélkül (amikor nálam voltak Karácsonykor, akkor is hozta), ha meg otthon van akkor még annyira sem hagyja ki, hogy használatba vegye. A vendégek közt volt továbbá egy venezuelai zenész társaság (egy japán származású, jónevű venezuelai zongoraművész, aki a varsói filharmóniába jött koncertezni a nagykövetségük szervezésében - a meghívott nagykövetségi kolléganő gond nélkül magával hozta, feleségével, menedzserével és még jó pár kísérőjével együtt, csak úgy lazán :). Magdáék lakásában pedig van egy pianínó is... Úgyhogy volt minden, remélem el tudtok képzelni egy igazi latin fiestát. :) A kaja viszont elég nemzetközi volt: a dél-amerikai cuccokon kívül főleg - természetesen - lengyel, és emellé magyar kaja (Magda és Pedro Magyarországon tanultak, ott házasodtak össze, és sokáig ott éltek - jól beszélnek mindketten magyarul, a lányuk Patricia is, aki Pesten született, csak most épp vidéken volt, úgyhogy ki kellett hagyja a bulit. Akárcsak Kinc - de ő mobilon legalább belehallgatott egy percre. :))
Szó mi szó, hajnali 1 után még hazavittem Tomekéket a wujekhez Żoliborzra, és onnan már jöttem haza - arról már nem lehetett szó, hogy visszamenjek Andy bulijába. :( 2 után voltam ágyban.

Vasárnap pedig reggel korán kelés - 8-tól a ZHR közgyűlésére voltam hivatalos. Főleg Mateusz miatt mentem el, és azért, hogy hátha találkozom néhány emberrel (a ZHR-en kívülről amúgy), akikkel egyes futó projektek miatt jó lett volna beszélnem. A közgyűlés misével indult, majd beszédekkel és hasonlókkal folytatódott (szerencsére nem erőszakolták hogy felszólaljak), aztán jött az előző napon már lefutott választások ismertetése meg valami határozathozatalok, amik már nagyon nem érdekeltek, le is léptem előbb. De ami fontosabb, hogy sikerült beszélnem az ukrajnai és litvániai lengyel főcserkészekkel, amivel rövidre zárhatok pár kört az évek óta nyögvenyelősen szerveződő magyar-lengyel kisebbségi cserkésztalálkozó ügyében. Közvetítők nélkül talán expeditívebb lesz pár fokkal a dolog.

Hazajövetel után kajáltam, aludtam 2 órát (valamit pótoltam az elmaradásból), aztán 5-re mentem wujekhez - 96 (!) születésnapját ünnepeltük, együtt Gloria bátyjáéval, akinek szintén mostanában van (nem tudom hányadik). Szerencsére szokvány wujek-féle vacsora ezúttal nem volt, csak torta és süti (de az sok) meg kávé/tea, de ez is elég volt. Mivel a kolumbiai és a lengyel családrész közt kissé nyögvenyelősen ment a kommunikáció, Tomek végül betette az egyiptomi útjukon készült videót - érdekes volt újra látni azokat a helyeket, ahol másfél hónapja Kinccel jártunk. Bár a végére kissé unalmas lett - valószínű minden házivideónak ez a sorsa. :)

8 körül leléptem, és jöttem haza blogolni, csak hogy képben legyetek :)

Buenas noches ;)