Nah emberek, holnap (ma) megyek haza az ünnepekre.
Hogy ott mennyire fogok blogolgatni azt nem tudom, de nem leszek teljesen elszakadva a civilizációtól, mint Egyiptomban :), úgyhogy lehet, hogy még írogatni is fogok, ha történik valami érdemleges.

Ma még 3 dolgot kívántam megosztani veletek:

1) Olvastam egy cikket az otthoni helyzetről, speciel a Hírszerzőn, de ez mindegy, lehetett volna akárhol, a tartalom a lényeg, ami nagyon szívemből szólt. A cikket megtaláljátok itt. Ajánlom mindenkinek - így kell jó keményen lehúzni az összes suttyó politikust, jobbszéltől balszélig, az egész kétszínű bagázst. :)))

2) Reggel a reptéren indítottam, ahol a határőrök kötözködtek velem amikor átmentem a biztonsági ellenőrzésen, hogy vegyem le az övem. Ilyet még nem pipált a világ. Hiába lengettem a reptéri belépőmet és a diplomata igazolványt, még arra sem voltak hajlandók, hogy kézi készülékkel vizsgáljanak meg. Ki kellett fűzzem az övem meg vissza, különben nem engedtek volna be. A toplákok. Közben meg lenn várt rám a kocsival a Malév-képviselő, a gépen meg a futárposta...
Amúgy az új terminál röpke másfél év csúszással és röpke 12 nappal a monstre nemzetközi beégés (schengeni légi határnyitás) előtt csendben megnyitott. Egyenlőre még csak chartereket fogad, elvileg holnaptól már menetrendszerű járatokat is. Semmi megnyitó, semmi csinnadratta - talán jobb is, az utasok lehet hogy megvertek volna akármilyen minisztert, aki ennek a megnyitójára jött volna ki fényezni magát.
Több más dolog mellett az utashidak sem működnek még, mert - Mariusz bennfentes információi szerint - az illetékes alvállalkozó, amikor a késés miatt szerződést bontottak a fővállalkozóval, annak utasítására szintén kivonult - a technikai dokumentációval együtt. Anélkül pedig ugye nem lehet üzembe helyezni az utashidakat. Maradnak a lépcsők és a buszozás, mint a múlt században - beláthatatlan ideig. Bravó, fiúk. Polak potrafi...

3) Ma az edzésen párbajtőr-házicsapatversenyt csináltunk. 2x3 fő. A beosztás szerint a nemzetközi (Karolina [CZE], Tadek [POL] és én [HUN]) és a lengyel (Wojtek, Beata, Iza - mindhárman [POL]) csapat mérkőzött meg, 45 pontig, 5 pontos menetekkel, mindenki mindenki ellen.
Én az első csörtémet hoztam Iza ellen 5:1-re, a másodikat ugyanennyire elvesztettem Wojtek ellen. A harmadik csörtém az egész verseny utolsó csörtéje volt Beata ellen, és az elején 32:40 volt az állás a lengyeleknek. A vége 45:42 lett nekünk. Eszerint az utolsó csörtét 13:2-re hoztam. Mielőtt azt hinnétek: egyáltalán nem vagyok büszke magamra - ez egy mészárszék volt. A klubnak ugyanis nem volt elég standard és mini párbajtőre, ezért voltak csörték, ahol az egyik fél előnyben volt, mert hosszabb volt a fegyvere. Az ilyen csörték száma kiegyenlített volt - de épp itt az utolsóban én hosszú fegyverrel harcoltam, szegény Beata pedig röviddel. Innentől pedig esélye sem volt. Nem tetszett ez nekem, ajánlottam is Monikának hogy cserélek vele. Nem, így méltányos, előtte fordítva volt, és úgyis nagy külömbséggel vezetnek. Hát jó. Lemészároltam, pedig sajnáltam szegényt nagyon, a végén még bocsánatot is kértem. :s

Na ennyi mára (illetve tegnapra), mindenkinek boldog húsvéti ünnepeket, ha addig már nem írnék!!!