Ma este - a megbeszélteknek megfelelően - ismét moziban voltunk Kinccel.
Jelentem, nem aludtam el, sőt tetszett a film, ami nyilván nagyban köszönhető annak, hogy egy hangsúlyosan európai, cseh filmet néztünk meg.
"Butelki zwrotne" ("Vratné lahve", magyarul azt hiszem "Üvegvisszaváltó" néven futott).

Nos, ez a film pozitív előítélettel indult nálam, részint a fentiek miatt, részint mert legutóbbi cseh filmélményem ("Obsługiwałem angielskiego króla" / "Őfelsége pincére voltam" / "Obsluhoval jsem anglickeho krale") jó emlékeket hagyott bennem, részint pedig általában is kedvelője vagyok a cseh humornak. Arról nem is beszélve, hogy nekünk lengyeleknek :) a cseh nyelv hangzása elmondhatatlanul mulatságos, ami még rátesz egy lapáttal a szórakoztató színvonalra.
Nem kellett csalódnom - a film cseh módra tele van humorral, de ugyanakkor sikerrel boncolgat komoly életkérdéseket, olyanokat mint az idősödő emberek viszonya a munkához vagy épp a semmittevéshez, vagy a hosszú évtizedek óta fennálló házastársi kapcsolatok kiüresedésének vagy épp tartalommal, új élettel való feltöltésének kérdései.
Tetszett, hogy a filmen átüt egy sajátos közép-európai (vagy talán csak cseh? semmiképp se magyar) optimizmus. Van ahogy van az életben, de lássuk benne a jót, és próbáljuk a dolgokat a legjobb irányba terelni, akkor is ha már derékig ér a guanó. A főhős (Zdeněk Svěrák alakításában) családjában egymást érik a problémák: ő teljesen kiégve otthagyja az iskolát ahol tanított, és 65 évesen áll le munkát keresni, 40 éves házassága kiüresedőben. Lányát és kisunokáját otthagyja a férj/apa, egy fiatal ápolónőért. A főhős pedig az összeomlás és depresszió helyett igyekszik lehetőség szerint toldozni-foldozni a dolgokat: maga előbb egy biciklis futár cégnél, majd (egy lábtörés után) a címben említett üvegvisszaváltóban talál állást, és egyfajta szakmai/emberi kielégülést, lánya házasságát ugyan már nem tudja megmenteni (de béta-verzióként összehozza egy volt kollégájával), sajátját viszont a végére úgy-ahogy tisztába teszi. És közben mindenkin segít - töketlen bolti kollégáin (az egyiket az esküvőig taszigálva), a bogaras nyugdíjas néniken stb., beleértve volt vejét is, akivel egy magyar filmben valószínű szóba se állna azok után, amit a lányával és unokájával tett. És közben megvívja a maga kis harcait is (pl. a szép fiatal nőkhöz való vonzódásával), egyébként sikerrel, bár ez sose rajta múlik.

Az egész egy üdítő kivétel a moziműsorban: nagyon más, és nagyon (közép-) európai, szinte otthon éreztem magam benne, ott Prágában.

A végére a szokásos ízelítő, sajnos nem találtam angol (pláne nem magyar) szinkronost vagy feliratost, úgyhogy csehül.