Ma délután amikor hazaértem, a garázsból belépve a lépcsőházba jellegzetes bűz csapott arcon. Jaj ne, már megint... És bingó, természetesen, lenn a pincében, az ottani kis fürdőszobában, nagy tócsában állt a szennyvíz...
Hívtam rögtön az illetékes társasházi szerelőt, aki előrebocsátotta, hogy még ma már csak úgy tud ideérni, ha egyből ide jön, és nem nagyon lesz nála szerszám, és akkor is csak 7-re. Kb 1/2 8-ra meg is érkezett. Mint kiderült, a gondnokunk beteg, ez pedig 2 személyes meló, úgyhogy nekem kellett beállni segíteni neki. Remek.
Ezek után kb egy óráig intenzíven turkáltunk a pincében található 3 szennyvízlefolyóban, 2 különböző kaliberű borzalmas, rozsdás csőgörénnyel (szerencsére ezek és egy tartalék pár kesztyű megvoltak a mesternél) - minden eredmény nélkül.  Hacsak nem tekintjük eredménynek azt, hogy az akció végére az egész pinyó szó szerint el volt borítva a csatornából származó bűzlő fekete trunyával. Mert a dugulás maradt.
A pacák pedig ezek után barátságosan javasolta, hogy kit hívjunk ki elhárítani a problémát (olyan céget, akik nagynyomású duguláselsöprő berendezésekkel nyomulnak, és nem csak vacak csőgörényekkel), majd - mint aki jól végezte dolgát - lelépett.
A pincében meg maradt a szutyok.
Szerencsére Kinc hadrafogható volt épp, és oroszlánrészt vállalt a trutymóelhárításban, rám maradt az erkölcsi támogatás, és a szennyvízzel totál átitatott régi fürdőszobai kisszőnyeg beemelése egy kellő méretű nylonzsákba és továbbítása ki a kukatárolóig - nem sokon múlt, hogy út közben nem jött velem szembe Vuk, a kis róka...
Folytatás következik vélhetőleg nemsokára, amikor jönnek majd a nehézfiúk. Ajjaj...