<

Külképviselet

Otthon Itthonról nézve...

Elöljáróban

Kedves Olvasóim!
Ez itt egy blog, vagyis internetes napló, és nem nagykövetségi honlap!
A név egyezősége csupán véletlenszerű. Az ezen az oldalon megjelenő tartalom kizárólag magánemberként írott véleményem, elgondolásaim és általános mondanivalóm gyűjteménye, amely semmilyen módon nem tükrözi semmiféle magyar külképviselet, sem a magyar külügyi kormányzat, vagy bármely egyéb állami szerv hivatalos álláspontját. A blogban szereplő személyek és történések kapcsolata a valósággal áttételes és erősen szubjektív.



Magyarul - szürke

Po polsku - jasnobrązowe

In English - light green

Utolsó kommentek

  • nick grabowski: mondd, hogy lesz új blog (2009.10.29. 22:29) ...és vége.
  • V.E.: Ja to dobrze rozumiem. Nie jestem polka, ale w ostatnich dniach mojego stalelgo pobytu w Warszawie... (2009.08.25. 17:19) Warszawa, moja kochana...
  • V.E.: "Az egyik szemem sír, a másik meg nevet" Engedtessék meg nekem. Boldog vagyok, hogy együtt vagyunk... (2009.08.25. 17:05) ...és vége.
  • Kin(c): hüpp-hüpp máris hiányzik... szerettelek olvasni...mégha annyiszor le is húztál... jó lenne ha írná... (2009.08.25. 09:30) ...és vége.
  • Kin(c): huh...ale styl... obecnie nie podzielam Twojego entuzjazmu i zachwytu wobec Waw... szczególnie po ... (2009.08.25. 09:08) Warszawa, moja kochana...
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • nick grabowski: mondd, hogy lesz új blog (2009.10.29. 22:29) ...és vége.
  • V.E.: Ja to dobrze rozumiem. Nie jestem polka, ale w ostatnich dniach mojego stalelgo pobytu w Warszawie... (2009.08.25. 17:19) Warszawa, moja kochana...
  • Kin(c): most viszont Te nem vagy itt és nekem nem kellemes ez... (2009.08.25. 09:05) Last day
  • Gyopár&Csom: Agár és Meli itt is jártak, de akkor még volt velük Zsiráf és Pingvin. Imádom a Kapisztránokat! (M... (2009.08.18. 10:05) Alighanem az utolsó előtti bejegyzés...
  • külképviselet: Eleinte én is így voltam ezzel, úgy kellett kifejlesszem magamban a képességet, hogy - vicces dolg... (2009.08.07. 21:26) Vicces feliratok lengyelországból 8.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Jukebox :)





Nagy testvér figyel!

Ahonnan jösztök...



...ide :)



CURRENT MOON

éjszakai bevetés

2008.02.01. 20:34 | külképviselet | 3 komment

Nem írtam tegnap, és jó okom volt rá.

"Nem úsztam meg.
A végzet ellenállhatatlan erővel közelített felém.
Tudtam: minden hiába.
Eljött az én órám.
Hív a Haza, mennem kell."

A tureki rendőrség nem tudott magyar tolmácsot keríteni - ez mondjuk önmagában még nem lett volna elég mozgósító erejű számomra. De emellett a két szerencsétlenül járt kamionos kiérkezett családja eléggé elveszett volt. Kijött 3 ember, aki semmilyen idegen nyelven nem beszél, hogy elintézzen egy csomó mindent egy városban, ahol szintén senki nem beszél idegen nyelven. Segítség nélkül nem sok mindent intéztek volna el.

Miután egykor hivatalos voltam a Katarina-féle mindenhóutolsócsütörtöki diplomatic luncheon-ra (ráadásul a Blue Cactusba, ahol már voltam egyszer, mondjuk csak az Iguana Loungeban, és nem ettem, de azóta is marha kíváncsi voltam rá), úgy döntöttem, csak az után indulok el, mondjuk 3-kor. Ez később hibának bizonyult, de én akkor még úgy gondoltam, hogy majd 6-ra szép kényelmesen legurulunk Turekbe, bő 2 óra alatt elintézzük a dolgokat, 8-kor elindulunk vissza, legkésőbb 11-re meg már itthon leszek az ágyikómban, kalap, kabát. Hát mint kiderült, naivitásom az egeket verdeste, de erről majd lentebb.

Az ebéd a Cactusban várakozásaimat felülmúlóan finom volt (citromszószos grillezett csirkemell fűszeres krumplipürével és párolt zöldséggel, nyami :)). Különösebben nem voltam éhes - addigra túl voltam már 4 lekváros fánkon :s, ezért a nem túl acélos adag tökéletesen kielégítette az igényeimet. (A hamvazószerda előtti "torkos csütörtök" ["tłusty czwartek"] itt Lengyelországban általános és lelkiismeret-furdalás nélküli fánkzabálással jár, idén pedig Péter javaslatára felújításra került a régi tradíció, hogy a kollégákkal közös fánkozást tartunk - ez már délelőtt 10-kor megtörtént. :)))) Az ebéden elég sokan voltunk, csak épp a főszervező Katarina nem jött el, nem először egyébként. 3/4 3 felé léptem le, a többiek még maradtak. Elindulni viszont mégsem sikerült 3-kor (ahogy terveztem), mert még egy csomó utolsó pillanatban beütött aprósággal kellett szöszölnöm. Végül 1/2 4 előtt indultunk el Lajossal, akit kiutaltak odafenn, hogy elvigyen.

Általános vélekedés, hogy amióta megnyitották az A2 Konin-Stryków szakaszát, a Poznań felé vezető út nagyságrendekkel jobb lett. Ez nyilván igaz is akkor, ha az ember Poznańba megy, viszont konkrétan Turek esetében az A2 áldásaiból keveset lehet élvezni, viszont Strykówig valahogy el kell jutni. Márpedig még a régi vérgőzös időkben is, amikor Poznań még 5 óra volt kocsival - a legrosszabb szakasz a Varsó-Sochaczew volt. Elég hozzá: mi a Lajossal ezt a negyvenvalahány killát kb másfél óra alatt abszolváltuk. Szűk kétsávos út , mindkét irányban végeláthatatlan konvojokban, maximálisan 60-nal haladó kamionokkal, időnként felújítás miatti útszűkületekkel fűszerezve. Tömény borzalom.
Mindemellett pedig Paweł, akinek valami rokonsága lakik Turek környékén, telebeszélte a Lajos fejét, hogy ne a sztrádán menjünk, mert ő tud jobbat, valami - elvileg országos státuszú - kertek alatti kis utakon szerinte a kisebb forgalom miatt gyorsabban oda lehet érni. Hát ezzel a Paweł-féle úttal alaposan beszívtuk, mindenki felejtse el, aki esetleg fantáziát látna benne. Mondjuk lehet, hogy nappal normálisan lehet haladni ilyen helyeken, de sötétben nem lehetett 70 fölé gyorsítani, ha az ember nem akart egyenesen továbbmenni az első fáig valami jelöletlen kanyarban. A Lajos kétszer is vészfékezett (egyszer egyenesen ment egy kanyarnál, kb. 80-nal bevágódva egy benzinkút parkolójába, egyszer meg kétszer egymás után nem vette észre az útjelzést, és mire szóltam már késő volt, farolni kellet).
A tureki zsernyákok már türelmetlenkedtek kissé, aztán végül (ami jó ötlet volt), felhívtak, hogy egy rendőrkocsi vár majd ránk a város határában, és bevezet a rendőrségre, hogy ne bóklásszunk még fél órát az éjszakai városban. Úgyhogy végül rendőri felvezetéssel érkeztünk meg Turekbe, majd' egy órával a megbeszélt időpont után.
A helyi közlekedésrendészeti főnök teával kínált, aztán átmentünk a kórházba a két összetört magyarhoz. Ami azt illeti, valószínűleg eddigi életemben nem találkoztam náluk nagyobb mázlistákkal. Hátulról szálltak bele kb. 90-nel egy előttük jelentősen lassabban haladó kamionba. A hekusok mutattak fotókat: a vontatójuk kabinjából gyakorlatilag semmi sem maradt. Első látásra mindenki biztos volt benne, hogy ebben a roncsban élő ember nem maradhatott. Ehhez képest az egyik csóka megúszta néhány zúzódással, a másik viszonylag súlyosabb állapotban volt (műtét után), de szintén magánál volt, vagyis "kihallgatható állapotban".
A kihallgatás eleve elvitt 3 órát. A két hekus minden részletre kiterjedően kifaggatta a két szerencsétlen sérültet, akik egyébként alig emlékeztek valamire: az egyik aludt amikor a baleset történt, a másik meg (aki vezetett) nem emlékezett semmire. 9-re odajött a család, akik már várták volna a sérültek cuccainak átadását, de ekkor még csak visszaküldeni tudtam őket a motelba, mert abszolút nem látszott a vége a kihallgatósdinak. Végül aztán 10 felé végeztünk, és átmentünk a rendőrségre, ahol megjelent 2 újabb fiatal hekus, átadni a cuccot. Hát ezek olyan arcok voltak, hogy ha az utcán jönnek szembe, elsőre valószínű átmentem volna a túloldalra, de aztán végül tök jó fejeknek bizonyultak. A nyilvántartós lazagyerek stílusa amúgy meglátszott a hivatalos hatósági leltáron, ilyesmik voltak benne: "egy táska ruhaneművel", "magyar nyelvű okmányok", "papírok", "készülék" és hasonlók, szóval csak úgy tobzódott a precizitás. Emellett szerepelt a valuták közt "200 szlovén korona" (gyerekek, azért mégis, szomszédos ország...) és "moldáv rubel" is, ami közelebbi szemrevételezés után román lejnek bizonyult, sebaj, helló.
A közlekedésrendészetis csóka eközben egy páncélszekrényen kézzel (!) elkezdte írni az átadás-átvételi jegyzőkönyveket, miközben mögötte ott figyelt 2 elég frissnek látszó számítógép is. Úgy látszik a XXI. század errefelé még csak fizikailag dörömböl az ajtón, az agyakba még nem sikerült beférkőznie. Mellesleg a pacák nem volt több harmincnéhány évesnél. Ez totál felfoghatatlan volt számomra.
Mindezen körülmények mellett kifejezetten eredménynek könyveltem el, hogy sikerült a 3 átadás-átvételi jegyzőkönyvet és a hiányjegyzéket röpke 2 óra alatt összetolni, jegyzőkönyvileg átadni a dolgokat a családnak, elbúcsúzni a zsernyákoktól, és elindulni, pontban éjfélkor.
Szerencsére Lajos a visszaúton a sztráda mellett döntött, ami valamennyit azért segített, bár Sochaczewtől Varsóig még éjjel közepén is nehéz volt haladni. Végül fél 3 után tett ki Lajos a kövinél, 3/4 3-ra értem haza.

Mission accomplished.

Maradt 4 óra aludni, fantasztikus...

Na mindjárt folytatom egy új postban. :P

A bejegyzés trackback címe:

https://mission.blog.hu/api/trackback/id/tr69321439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

külképviselet 2008.02.05. 11:04:14

Módosítottam kissé ezen a bejegyzésen. Valaki felhívta a figyelmemet, hogy eléggé leszóltam a családtagokat, és teljesen igaza volt. Végülis nagyon tiszteletre méltó, hogy azonnal kijöttek balesetet szenvedett szeretteikhez, nem érdekeltek ilyet tőlem. Ezúton is elnézésüket kérem, ha esetleg olvassák a blogot.

Amm 2008.02.07. 15:58:22

Olvastam az előző bejegyzést is.
Igazán magába nézhetne, "kedves uram".
Amin ez a család átment, az szörnyű, voltam már hasonló helyzetben.

Erre a blogra csak teljesen véletlenül bukkantam.
Azt azért megjegyezném, ha már itt vagyok, hogy "világjáróként" voltam már Lengyelországban is. A Do you speak english, a Sprechen Sie deutsch, a Parla italiano, a Beszél magyarul és a Svenska tala kérdésre is csak a fejüket rázták. Bár svédül még nem beszélek folyékonyan, lehet, hogy ez volt a baj. Minden esetre nem gondoltam, hogy nyáron, főszezonban egy viszonylag nagy város szállodájában ezek a szavak "süket fülekre" találnak...

külképviselet · http://mission.blog.hu/ 2008.02.07. 18:00:02

Magamba is néztem, azért is írtam át a bejegyzést. Az illetőnek aki szólt tökéletesen igaza volt. :)))

Egyébként Lengyelországban ez általános probléma, vidéken a nyelvtudás alulról verdesi a nullát. (Talán még a "Govorite po russky" vezetett volna valami minimális eredményre :)) Kollégáim szerint egyes régiókban még a lengyellel is nehéz boldogulni :)))), főleg Szilézia egyes részein, ahol csak az érthetetlen helyi "gwara" (tájszólás) dívik...
Mondjuk Varsóban és a nagyobb városokban már javul a helyzet, főleg a fiatalok már rendesen beszélnek nyelveket, de az idősebbek még ott sem nagyon.
A hivatalos szervekről és hatóságokról pedig ne is beszéljünk... :s
Címkék: action diplife konzuli
süti beállítások módosítása