Tegnap kinn voltam Raszynban.
Egy idős magyar honfitársunk él ott lengyel feleségével - 87 éves. Nemrégiben az ottani helyi posta szélnek eresztette a postásokat és megszüntette a kézbesítést - a lakosoknak kell időnként elmenniük a postára, utánanézni, nem kaptak-e valamit. Megjegyzem, ha valami 50 lakosú kis faluról lenne szó, még érthető lenne a helyzet, de Raszyn közvetlen Varsó mellett fekvő nagyközség, olyasmi mint Érd vagy Budaörs Budapest mellett.
Az öregúr érthető módon megijedt, hogy a nyugdíjfolyósításhoz szükséges életbenléti igazolás nyomtatványát nem fogja megkapni, vagy nem időben. Annyira nincs jó karban, hogy ilyenkor télen hetente órákat álljon sorba a posta előtt, hogy nem jött-e neki valami. (A raszyni postán meg a küldemények egy része eleve eltűnik mostanság - állítólag amiért nem jönnek egy héten belül, azt kidobják, mert nincs hol tárolni...) Ilyenkor ugye mit tehet egy idegenbe szakadt magyar - hívja a konzult.
Végül a dolog némiképp bonyolultabb lett mint terveztük - megírtam az öreg nevében a levelet a nyugdíjfolyósítónak, hogy értesítési címként a konzulátusra kéri küldeni a nyomtatványt, mellé ment egy nyilatkozat a konzulátus részéről, hogy beleegyezünk. Minderre hitelesített aláírás, méltányosságból díjmentesen (tényleg nagyon kevés a nyugdíja). És persze nekem kellett hozzá kimennem, hogy aláírja a papírokat, mert ő már nem tud bebumlizni Varsóba.
Ha belegondolok, valahol szerencséje van a kisöregnek, hogy külföldön él. Magyarországon tuti nem találna egyetlen állami hivatalnokot sem, aki mindezt megjátszaná a kedvéért...
Kinc mondja mindig, hogy én itt olyan vagyok mint egy pásztor, akinek megvan a nyája, és foglalkozik itt a báránykáival. Na ilyenkor érzem én is így. :))