A héten egyedül vagyok a hivatalban, Kati helyettesít odafenn. Úgyhogy természetesen diliház van. Ma megint ügyféljárás volt, beleértve a létező legkomplikáltabbat: egy ideiglenes útlevelet. A tag ráadásul részben miattunk kellett kérje, mivel - amíg én Kenyában üdültem - Iván és Kati úgy vett be tőle normál útlevélkérelmet, hogy nem lett volna szabad, mert a régi útlevele hónapokkal ezelőtt lejárt, ezért állampolgársági vizsgálatra kellett volna küldeni. Nem küldték. Így aztán az emberünk útlevélkérelmét visszadobták, neki pedig újra ide kellett volna jönnie a tengermellékről, kitölteni az állampolgárságit. Érthető módon, kissé ideges volt a pacák, mivel sürgősen kellett volna neki az új útlevél, meghosszabbítani a lengyel tartózkodási kártyáját. Azt végül elintéztem, hogy az állampolgárságit méltányosságból hivatalból elindítsák neki (ne kelljen idejönnie), de a plusz ügyintézés miatt így is jócskán meghosszabbodtak a határidők. A pasas végül nem tudott tovább várni - mégis ide kellett jöjjön, ideiglenest kérni.
Egy ilyen útlevéllel rengeteg adminisztráció van, írogatás, telefonálgatás, iktatás 4 különféle helyen, nyomtatás, ragasztás - az ügyfél meg közben folyton azon parázott, hogy a tilosban álló kocsija miatt mikor büntetik meg, ezért 10 percenként kiment megnézni a kocsit és folyton sürgetett, hogy mikor lesz már meg az útlevél. Nem álltam le elmagyarázni, hogy ha ki-be szaladgál, akkor csak lassítja a dolgot, mert - mivel egyedül vagyok - nekem kell félbehagyni a melót és átmenni beengedni amikor csönget.
Arról nem is beszélve, hogy a munkafeltételek terén egyre vacakabbul állunk: konzuli fénymásolónkból 2 hete kifogyott a festék, és azóta sem kaptam bele új tonert. Ugyanis idénre új fénymásoló lízingelése (nem ám vásárlása, "beruházásra" nincs zseton) lett előirányozva a konzuli hivatal számára, csak épp az idei költségvetés nincs még jóváhagyva (vagyis az ilyenkor szokásos átmeneti szabály szerint működünk: minden hónapban a tavalyi költségvetés 80%-a a keret - így érthető hogy nem siet annyira a Központ az új költségvetéssel, így olcsóbb). Ezért aztán új fénymásoló nincs, a régibe viszont már nem szabad tonert venni, mert selejtezésre váró eszközbe nem vehetünk alkatrészt. Addigis (így Zsuzsa) fénymásoljak a gazdasági iroda fénymásolóján - ehhez át kell mennem a konzulátusról oda hozzájuk (ha addig jön ügyfél, hiába csenget, nincs aki beengedje, mert ugye egyedül vagyok), és emellett az a gép is vacak, kétoldalasan nem másol, besalátázza a papírt, olyankor szét kell szedni, kihúzni a begyűrt lapot, összerakni, újraindítani, és megvárni amíg újra bemelegszik. Vagy pedig felmenni az emeletre, és a nagyköveti titkárságon fénymásolni, mert ott van hozzá normális gép. Az ügyfelek addig várnak. Vagy az ügyükre, vagy a kapu előtt kint, és csöngetnek ezerrel, amíg vissza nem érek és be nem engedem őket. Ez szerintem egy EU tagállam konzuli hivatala részéről a XXI században teljesen megengedhetetlen és vérgáz. De olyan szinten leépült már a magyar államigazgatás, és benne a mi kis missziónk is, hogy pengeélen táncol minden, hogy a minimális kötelező feladatainkat ellássuk. Mind személyzet, mind eszközök terén. És természetesen a további költségcsökkentést is elsősorban az államapparátuson akarják kezdeni: kedves politikusok, mit spóroljunk még???
Délután meg még emellé bejött postán egy magyar megfejtő megtalált övtáskája, tele cuccal. Ilyenkor részletes kimutatást kell készíteni a benne talált okmányokról és tárgyakról (minden cetliről, blokkról, névjegykártyáról, naptárról és egyéb papírkáról) - és ami hivatalos okmány jellegű (iratok, bankkártyák és egyebek) arról fénymásolatot is. Nos, mire én a csóka összes hülye okmányát lefénymásoltam a gazdasági vacak fénymásolóján, hát az vagy egy óra volt. És "termeltem" mellé egy nagyobb kupacnyi, a fénymásolóból kihúzott, begyűrt és szakadt lapot. Éljen a takarékosság.
A végére egy kissé vidámabb téma: elmentünk este vacsorázni Kinccel. Suli után felszedtem őt a városban, majd - miután hazaugrottunk a pénztárcámért, amit sikerült otthon felejtenem :) - kissé találomra elindultunk valami szimpatikus új kajáldát keresni. Végül az al. Niepodległości mellett felfedeztünk egy mediterránnak hirdetett (mint kiderült, inkább arab - végülis az is mediterrán) éttermet: Fresh & Chili a neve.
A kaja átfogta a Földközi-tenger medencéjét: olaszos, görögös, arabos, mindenféle íz fellelhető az étlapon. A hangsúly az arabon van - nem csoda, a tulaj szíriai. (Vicces a honlapjukon a meghirdetés: szakácsot felveszünk, tapasztalat és középfokú végzettség szükséges, arab nyelvismeret előny :)) A dekoráció is inkább félholdas jellegű: vízipipák, a nagy fali képernyőkön az aktuális arab slágerek videoklipjei, a hangszórókból arab zene szól. A pincérnők viszont szőke, kék szemű lengyel csajok. :)
Minőségileg a kaja jó, bőséges és nem drága. Az édességektől óvakodni kell: nagy és (a legjobb arab hagyománynak megfelelően) isszonyat édes dolgok. Kinc sült banánt kért, én palacsintát: mindkettő fagyival, csokis szósszal, gyümölcssiruppal, mézzel és tejszínhabbal dúsítva érkezett. A grillezett húsokat viszont meleg szívvel ajánlom, ha valaki erre járna. :)
Összértékelésem: **** (melegen ajánlott).
Utolsó kommentek