<

Külképviselet

Otthon Itthonról nézve...

Elöljáróban

Kedves Olvasóim!
Ez itt egy blog, vagyis internetes napló, és nem nagykövetségi honlap!
A név egyezősége csupán véletlenszerű. Az ezen az oldalon megjelenő tartalom kizárólag magánemberként írott véleményem, elgondolásaim és általános mondanivalóm gyűjteménye, amely semmilyen módon nem tükrözi semmiféle magyar külképviselet, sem a magyar külügyi kormányzat, vagy bármely egyéb állami szerv hivatalos álláspontját. A blogban szereplő személyek és történések kapcsolata a valósággal áttételes és erősen szubjektív.



Magyarul - szürke

Po polsku - jasnobrązowe

In English - light green

Utolsó kommentek

  • nick grabowski: mondd, hogy lesz új blog (2009.10.29. 22:29) ...és vége.
  • V.E.: Ja to dobrze rozumiem. Nie jestem polka, ale w ostatnich dniach mojego stalelgo pobytu w Warszawie... (2009.08.25. 17:19) Warszawa, moja kochana...
  • V.E.: "Az egyik szemem sír, a másik meg nevet" Engedtessék meg nekem. Boldog vagyok, hogy együtt vagyunk... (2009.08.25. 17:05) ...és vége.
  • Kin(c): hüpp-hüpp máris hiányzik... szerettelek olvasni...mégha annyiszor le is húztál... jó lenne ha írná... (2009.08.25. 09:30) ...és vége.
  • Kin(c): huh...ale styl... obecnie nie podzielam Twojego entuzjazmu i zachwytu wobec Waw... szczególnie po ... (2009.08.25. 09:08) Warszawa, moja kochana...
  • Utolsó 20

Friss topikok

  • nick grabowski: mondd, hogy lesz új blog (2009.10.29. 22:29) ...és vége.
  • V.E.: Ja to dobrze rozumiem. Nie jestem polka, ale w ostatnich dniach mojego stalelgo pobytu w Warszawie... (2009.08.25. 17:19) Warszawa, moja kochana...
  • Kin(c): most viszont Te nem vagy itt és nekem nem kellemes ez... (2009.08.25. 09:05) Last day
  • Gyopár&Csom: Agár és Meli itt is jártak, de akkor még volt velük Zsiráf és Pingvin. Imádom a Kapisztránokat! (M... (2009.08.18. 10:05) Alighanem az utolsó előtti bejegyzés...
  • külképviselet: Eleinte én is így voltam ezzel, úgy kellett kifejlesszem magamban a képességet, hogy - vicces dolg... (2009.08.07. 21:26) Vicces feliratok lengyelországból 8.

Naptár

január 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Jukebox :)





Nagy testvér figyel!

Ahonnan jösztök...



...ide :)



CURRENT MOON

Mission complete, passed to next level

2008.08.30. 20:35 | külképviselet | 1 komment

Nemrég értem haza, totál lefáradva és egy kőkoloncnyival könnyebben. Nem könnyű dolog 9 órát egy elmebeteg szinte kizárólagos társaságában tölteni - hihetetlen fárasztó. De menjünk sorjában.

Tegnap egy standard hivatali péntek után indultam vonattal Gdyniába, 8 után értem oda, mire kimentem kicsit sétálni a városba meg a kikötőbe, már jó sötét volt. :(
Ma reggel pedig a szállodából egyből mentem az ügyfélért a hajléktalanszállóra. Elég lepukkant hely volt, de hát a hajléktalanszálló sose egy Ritz. A kocsi még nem jött meg, amíg vártunk beszéltem a személyzettel és átvettem az emberünk iratait. Aztán megjött a kocsi - fehér mikrobusz, kék lámpákkal, "ambulans" felirattal, két piros mentősruhás fószerrel... Kész, pedig direkt kértem, hogy a lehető legkevésbé mentős kinézetű kocsit küldjék, nehogy megijedjen az ügyfél. Szerencsére belül normál mikrobuszelrendezése volt. Sikerült az ügyfelet úgy beültetnem, hogy gyakorlatilag rá se nézett a kocsira - amikor kiléptünk, akkor nyomtam a kezébe az iratait és kértem hogy nézze meg megvan-e minden. Amíg az irataival foglalkozott betereltem a mikrobuszba, és mondtam a személyzetnek hogy nyomás.
Innentől következett egy 5 órás út, ami alatt az ügyfél (páciens? beteg?) egyfolytában dumált nekem - és teljesen összefüggéstelenül, összevissza, időnként bomlott kuncogással kísérve. Időnként fura módon egyes dolgokról teljesen normálisan tudott beszélni (egyes múltbeli eseményekről, pl. elmondta honnan szerezte a két sérülést a kezén), de aztán rátért a vesszőparipájára, a "környezetvédelemre", és onnantól jött a zagyvaság a négyzeten. Ugyanakkor számra megmondta közben, hogy útközben hány szarvasmarhát látott legelni, és hány hektár búzaföld mellett ment el, és mennyi ott a hozam (eredetileg mezőgazdasági dolgozó volt). Hogy hogy került ide, arról azt tudtam kihámozni, hogy májusban indult Magyarországról gyalog (!), és augusztus végére ért a tengerpartra. Merthogy Helsinkibe megy egy környezetvédelmi intézetbe, tanulni... A hazamenetelről nem akart eleinte hallani, ezért mondtam hogy segítek "továbbmenni" Varsóból, repülővel. Utána erről már nem is esett szó igazából (szerencsére) - később úgy szállt fel a repülőre, hogy meg sem nézte/kérdezte hova is utazik...
Útközben háromszor álltunk meg, egyszer vizet kért, mire vettem neki egy ásványvizet, amiből nem akart inni - merthogy "szennyezett", csak az arcát mosta meg vele párszor (a kocsiban is), később a szájába vett egy kortyot és benntartotta vagy fél óráig - legalább addig nem beszélt, csak számolgatott az ujjain meg hümmögött. Másodszor csak WC volt, harmadszor boltba mentünk: tejet és egy kiló cukrot akart venni, merthogy ő azt eszik. Végül tejet vettem neki, meg csokis szeleteket (szendvics nem volt). Egy kiló zsírt akart még venni, hogy az a cukorral jó, és ő idáig végig azt evett. Szerencsére a benzinkút melletti boltokban nem tartanak ilyesmit.
A reptérre 2 előtt érkeztünk meg (a mentősök döngettek rendesen - Gdynia-Varsó 4 és fél óra alatt elég szép teljesítmény), akkor még kinnhagytam az ügyfelet a mentőben, és bementem elintézni a jegyét meg magamnak egy ideiglenes belépőt, amivel bekísérhetem. A jegy 5 perc alatt megvolt, a belépő viszont - jellemző módon - fél óra utánajárásba került, de addig legalább regenerálódtam. Mert aztán bementünk a tranzitba, és további 2 és fél órán át hallgattam szerencsétlent, amíg a gépre vártunk. De aztán végül feltettem a gépre és elrepült.

Én hazajöttem legyalult aggyal - de igazából tuti én jártam jobban. Mert az ügyfelet ugyan visszaküldtük Magyarországra, és ezzel a konzuli szolgálat megszabadult a problémától (legalábbis egy időre), de hogy ezzel az emberrel mi lesz, az a kérdés továbbra is fennáll. Otthon Ferihegyen leszáll a gépről, és nincs hova mennie, még Szegedre a szülővárosába sem tud eljutni. Családja nem törődik vele (otthon a kollégák megtalálták a testvérét, aki közölte hogy nem foglalkozik vele), kezelést nem kap (nem fizet tb-t, az ilyen a jelenlegi rendszerben "dögöljön meg" kategória), lakása nincs. Ennek az embernek vagy zárt osztályra kellene kerülnie (ha még van ilyen az országban és nem szüntették meg az összeset), vagy - ha gyógyszerekkel kezelhető lenne, nem értek hozzá - akkor meg kezelésre, gondozásra kellene járnia. És egyikre sincs semmi esélye. Nagyon sajnálom pedig: szelíd, jóindulatú ember. A sors lesújtott rá, a családja elhagyta, az állam pedig csak dumálni tud az esélyegyenlőségről, meg az elesettek támogatásáról. A segélyt és az ingyenes orvosi ellátást pedig nem a hozzá hasonlók kapják, hanem az ügyeskedők, akik BMW-vel mennek az önkormányzatba felvenni a segélyt...

A bejegyzés trackback címe:

https://mission.blog.hu/api/trackback/id/tr34641543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

V.E. 2008.08.31. 19:33:44

Látod, ez az ember igazi hivatásának lényege: tudatában lenni annak, hogy a másik viszi tovább az életét, és mi mentesítve vagyunk attól, hogy ugyanazt éljük vele együtt. Igaz az is, hogy egyszer mindenkinek eljön az a pillanata - vagy évei- évtizedei, amikor senki sem akar részt venni a nehézségeiben. Örülök, hogy megláttad ás és leírtad ezt a sarkalatos mondatot. Az egész leírás lényege az, amit a végén írtál. Már csak annak örülj, hogy nem neked kell eldöntened, hogy hol, és hogyan folytassa az az ember az életét! És milyen sokan vannak ilyenek......!
Címkék: action konzuli