Ma megtettük az első lépést, ami már közvetlenül a költözéshez kötődik: elvittük Fricit Kinc egyik kolléganőjéhez, aki hajlandó volt ideiglenesen elszállásolni őt addig, amíg Kinc a végleges lakhelyére nem költözik, ahol remélhetőleg újra magához tudja majd venni. A dolog kissé kétesélyes volt, mert az illető kolléganőnél már lakik egy macska, egy 15 éves öreg nőstény, aki nem biztos, hogy tolerálja majd Fricit. Úgyhogy azzal vittük el, hogy szükség esetén azonnal evakuáljuk is.
Szerencsére első körben nem volt probléma, Fritz pár perc múlva már valósággal otthon érezte magát Majáéknál, úgy rohangált fel-alá, mintha ezer éve ott lakna. Az öreg macska idegeit némiképp megviselte a dolog, először elbújt, később pedig szinte hipnoitizáló tekintettel követte szemével a kismacskát, és ahányszor Frici hallótávolságba került, rögtön morogni és fújni kezdett. Tettlegességre viszont nem került sor, így Fritz teljes cuccát is felvittük, és ott hagytuk a cicánkat ideiglenes szállásán.
Itthon aztán persze realizáltuk, mennyire tud hiányozni egy ilyen állatka, ha az ember másfél hónapja megosztja vele a lakást. Igaz ugyan, hogy nagyobb a nyugalom, nem kell azon aggódni, hogy vajon mit szed ma szét a nyavalyás macska, naponta porszívózni a cicavécé környékét és az összes többi, de ugyanakkor, amikor hazatérve kinyitjuk az ajtót, nem siet elénk egyből ugrándozva vagy épp nagyokat ásítva és nyújtózkodva a kis fekete-fehér szőrmók, hogy a lábunkhoz dörgölődjön, vagy a hátára dobja magát, és úgy tartsa oda a hasát simogatni...
Kinc sírt is egy kicsit...
:s
Utolsó kommentek