Várom a megfejtéseket, hogy vajon mi van ott jobbra. Mármint a parkolón kívül. :))))

(Az eddigiekhez hasonlóan lengyel származásúak és egyéb hasonló elemek [Te is, Anya! :)] a vetélkedőből kizárva!)

Ma délután visszakerült hozzánk Fritz. Kinc kolléganője, aki bevállalta a macska ideiglenes állomásoztatását, mostanra dobta be a prakkert, miután a cica leharapta az mp4-lejátszója fülhallgatóját. Mi mondjuk tudtuk, hogy a nyavalyás jószág elől mindennemű kábelt biztonságba kell helyezni, és ezt mondtuk is neki, de úgy látszik alábecsülte Fricit. Mondjuk szerintem általában nem bírt vele, ez csak az utolsó csepp volt a pohárban.

Szóval Fritz (kissé nagyobban, kövérebben és nehezebben) ismét nálunk székel, és most újra adott a feladat, hogy augusztus végén 2 hétre találjunk neki valami ideiglenes helyet. Ha esetleg valamely kedves olvasó Varsóban hajlandó lenne egy amúgy igen aranyos, szobatiszta és civilizált, csak épp megrögzött kábelrágcsáló kismacskát augusztus 15-től 2 hétre befogadni, kérem jelentkezzen mielőbb, köszönjük! :)

Tegnap este 7-re a kolumbiai nagykövetség nemzeti ünnepi fogadására voltam hivatalos. Az efféle latin fogadások tapasztalataim szerint általában fergeteges zenés-táncos fiestává szoktak alakulni a végére, úgyhogy ezúttal is valami effélére számítottam.
Miután Gergővel (partihiéna gyakornokunk :P) megtaláltuk a rezidenciát (ami Varsó északi peremén, kb. a Huta és a temető közt helyezkedik el, álmomban sem gondoltam volna, hogy ott valami efféle elit negyed van), előzetes elkélpzeléseim helytállónak tűntek: a kertben (a sokféle kajás és italos pavilon mellett) már ott hangolt egy zenekar egy raklapokból ácsolt színpadon. :)
Kaja tekintetében elsőre kissé lyukra futottunk Gergővel, mert a grilles standnál, ahol kiálltuk a sort, nem voltak tányérok, csak a szakács jelezte, hogy tányért a nagy kajás büfénél lehet kérni. Úgyhogy mentünk oda is sorba állni, és ha már ott voltunk, először azt meóztuk le: volt kétféle hús és nagyon finom hal, sokféle körettel. Ennek elpusztítása után mentünk volna felfedezni a grillt. Csakhogy közben beütött a krach.
Már jó félórája ugyanis elég gyanús felhők gyülekeztek az égen, és ekkor először csak csöpörészni, majd szó szerint szakadni kezdett az eső. Mi Gergővel egy fa alatt álltunk, és onnan néztük végig, ahogyan a sok diplomata, nagykövet, képviselő, tábornok és minden egyéb rohanva menekül be a néhány sörsátor, pavilon és kifeszített nylon ponyva alá, hogy ott szardíniaként tömörülve várja, amíg eláll az eső. A grill természetesen azonnal kialudt, és azt nagy bánatunkra utána sem tudták életre lehelni, buktuk. Érdekes módon, a zenekar viszont mindeközben tovább játszott, mit sem zavartatva attól, hogy az ő (ponyvával védett) kis emelvényüket is ellepték az emberek. Akárcsak a Titanicon: minden süllyed, de a zenekar a helyén van és játszik. (Még ha a körülöttük állók meg is süketülnek, más viszont alig hall is belőle valamit.) Hihetetlen vicces volt. :D

(Ezeket a képeket a telefonommal készítettem a minden lehetséges fedél alatt tömörülő vendégseregről. :P)

Mivel Gergővel a mi fedezékünk csak rövid távon nyújtott valamelyes védelmet, és úgy 10 perc múlva már kezdett beázni, egy vakmerő menekülő manőverrel végül a ház felé vettük az irányt (futva), ahová a vendégek egy része is evakuálta magát. Itt addigra szokványos belső fogadási hangulat volt, a pincérek hordták körbe a falatkákat és az italokat, csak épp mozdulni is alig lehetett, sebaj.
Az eső végül egy idő után elállt, akkor mi is kimentünk, de a fiesta-hangulatnak a dolog némiképp betett, főleg, hogy a vélhetőleg táncparkettnek szánt gyeprész mocsárrá ázott széjjel. Mindez nem zavarta persze sem a zenekart (akik rögvest újrahangolták az eső és pára miatt széthangolódott hangszereiket, és elkezdtek játszani), sem néhány forróbb vérű latin vendéget, hogy belekezdjenek a buliba. Monica (MEX) pl. hamarosan engem is  felrángatott a zenekar elé a raklap-parkettre, hogy (a mikrofonokat és kábeleket kerülgetve) salsázzunk egyet, majd ugyanezt tette Gergővel is (aki az első kísérletnél még ellenállt, de eddigre egy pohár sör formájában elég bátorságot öntött magába. XD) - őket csak a sötétedés mentette meg attól, hogy közös táncos képük ma már itt figyeljen a blogon. :)
Végül 10 felé búcsúztunk el és léptünk le. Elég sok (főleg spanyolajkú) ismerőssel találkoztam, és még Gergő is talált ismerőst, arról nem is beszélve hogy beható ismeretséget kötött a perui első beosztott kb. 16 évesnek tűnő, de igen dekoratív lányával - még a telefonszámát is sikerült elkérnie, kiváncsi vagyok mire jut vele. :P Egyébként érdekes volt megfigyelni, hogy ahogy a kiscsaj olyan emberekkel kezdett beszélgetni, akik nem voltak hozzá evidensen túl öregek, és ekképp valami módon "veszélyt" jelenthettek rá, azonnal megjelent mellette a mamája, és diszkréten elrángatta a közelünkből. :)
Szóval összegezve nem csalódtam a latinokban, jó buli volt, kár hogy az eső miatt nem bontakozhatott ki teljességében a dolog, mint pl. tavalyelőtt a ecuadoriaknál. Na az volt az igazi, hajnalig tartó fiesta...

Tegnap Jurekkel és családjával találkoztam Powsinban, a Kultúrparkban (Park Kultury). Ez a hely nem messze van tőlünk, és bár hallottam róla és tudtam hogy van ilyen, valahogy 5 év alatt sose jártam ott, most először.
A park Varsó határán van, és afféle fő rekreációs térség. Van itt minden ami kell: strand, sportpályák (tenisz, kosár, foci, röpi, pingpongasztalok, minden), játszóterek, szabadtéri színpad, erdők és napozórétek zuhanyozókkal, kolbászsütők és egyéb büfék, tűzrakó- és grillezőhelyek, kötélpálya gyerekeknek, bicikliutak, szóval kb. minden, ami a modern városi embernek a természetben való kikapcsolódáshoz kell. :) Mondjuk tömeg is van, főleg ilyenkor nyáron, hétvégén, és szép időben. (Merthogy tegnap még vagy 32 fok és napsütés volt Varsóban.) Amikor Kincnek elmondtam mi van itt ilyen közel hozzánk, egyből mondta is hogy oda még el kell mennünk mielőtt lelépek.

Délután aztán elmentünk Kinccel kajálni, mégpedig ezúttal egy olyan étterembe, ahová már rég készültünk, a Zgoda utcai Taquería Mexicana-ba. Én valamikor nagyon rég (még a blog előtti időkben) voltam már ott egyszer, akkor jó emlékekkel távoztam, és reméltem, hogy nem romlott a színvonal. Szerencsére a kaja ugyanolyan jó volt, csak a belső kialakítás változott valamelyest, és ez mondjuk szerintem nem előnyére: a dekorációval kicsit túlzásba vitték Mexikót. A sombrerókból kialakított lámpák, a csíkos szövetponchók és hasonlók persze OK, rendben vannak, de a nagy műanyag kaktuszokat talán mégsem kellett volna, vagy ha már igen, legalább legyenek valódiak. De hát végülis nem elsősorban a dekorációt szemlélni jár az ember étterembe. :)
Ami a kaját illeti, az hangsúlyosan mexikói, és nagyon finom. Előételnek lecsúszott egy adag enchilada (palacsintaszerűség kukoricalepényből), aztán Kinc egy nagy adag quesadillas-szal birkózott meg főétel gyanánt, és burritót toltam, mindkettő ott volt a szeren. Kinc emellé (némi nehézségek árán) legurított egy pohár Michelada-t (mexikói csípős citromos sör).
Mivel 4 körül értünk az étterembe, ami kb. holt időszak, alig volt valaki rajtunk kívül, a kiszolgálás pedig igen gyors volt, bár a pincércsaj modorán lehetett volna csiszolni egy kicsit. Az árfekvés pedig közepesnek mondható: kb. egy százasból laktunk jól ketten.

Összértékelésem:**** (melegen ajánlott).

Ui. Az éttremből hazamenet meg még beurgottam egy itteni magyar jóbarátékhoz, ügyintézni: a veszélyeztetett terhes asszony nem tudott volna bejönni a hivatalba aláírni a papírokat. Hiába, 24 órás szolgálat. :)))

Egyszerűen elképesztően ott van...

Conjure One - Endless Dream

It's all coming back to me now
That strange and almost endless dream
Where I was you and you were me
You opened up your eyes and I could see
That you were falling from the world
As aimless as a shooting star in orbit around me
Thinking I was somebody else
And terrified to look at me and see yourself, well...

You are like a dream
And I am just a trip that you are on
When the trip is over you will go back
To the places that you once beloved
You will look for comfort there
And when you do you'll find that it has gone
That is when you'll dream a dream
Where I am you and you are me
And then you'll know my love

So don't be afraid
Your heart is in me
And it's racing so fast now
Cause everything we ever were or ever will be
Is shapeless as a changing cloud
Your letter written on the sky
I'm needing now to read it through my eyes
When you see just what I see
Then tenderly watch it change
And just let it be

Cause I am like a dream
And you are just a trip that I am on
When the trip is over I will go back
To the places that I once beloved
And I will look for comfort there
And when I do I know it will be gone
That is when I'll dream a dream
Where I am you and you are me
And then I'll know your love

...so quiet now...

This is just some trip that we are on
When the trip is over we will think of this
As someplace that we once beloved
When I find no comfort here
I'll look again to find it in your arms
That is where I'll dream a dream
Where I am you and you are me
And that's where I know love

(Ide klikkelve meghallgatható)

Hát ma valami brutál nagy vihar volt itt délután. Akkor kezdett esni amikor elindultam hazafelé, mire a sadybai kisbolthoz értem, már brutálisan zuhogott. A boltnál közvetlen az árkád mellé álltam, hogy csak egy ugrásba kerüljön biztonságosan a bolthoz jutni, de persze így is elég vizes lettem (utána meg még egyszer, mert a csomagtartóban hagytam a szatyrot és vissza kellett érte mennem - pedig akkor elkértem egy pillanatra egy esernyőt az árkád alatt álló egyik nénitől, semmit sem ért). A boltból visszafelé menet kezdett el kopogni a kocsi tetején a jég, na mondom, ez már nem vicc, inkább beállok a garázsba. A garázs lejtős lejáróján ekkor már szinte hömpölygött le a víz, szerencsére a csatorna ekkor még állta a rohamot, és a garázsba nem folyt be (később igen, mert délután amikor lementem kiállni, a garázs egész padlóján állt a víz). Fenn a lakásban aztán első dolgom volt villámgyorsan bezárni az összes ablakot (amiket Kinc folyton nyitva hagy), és feltörölgetni a környékükről a vizet és a jégdarabokat. És az a vicces, hogy ez a baráti kis vihar teljesen helyiérdekű volt: Kinc, aki ekkor még a melójában volt a Pl. Bankowy-nál, azt mondta, ott még csak nem is esett egy csepp se. Kész...

Délután aztán Kinccel újra elmentünk moziba, megünnepelni, hogy Kinc ma délelőtt sikerrel abszolválta a forgalmi vizsgát! A francia-ír film amit megnéztünk, lengyelül az "Egzorcyzmy Dorothy Mills" (Eredetiben simán "Dorothy") címet viseli.

Ma lett volna a hazautazásom napja - ha nincs ez a kavarás a váltással, most már otthon ülnék...
Ma viszont kiderült, hogy újabb kavarás várható - megjött a papír, a módosított hazarendelési időpontommal. A T. Humánpolitika megint tanúbizonyságot tett pontos és analitikus ügyintézéséről: a hazarendelési időpontomhoz mechanikusan hozzávágtak egy hónapot, lett augusztus 15. Annak már nem nagyon néztek utána, hogy mikor is jön a váltótárs. Mert ő bizony augusztus 18-án érkezik. Márpedig egy konzulátus még 3 napra sem maradhat konzul nélkül, mert bármi történhet. Arról nem is beszélve, hogy abból a konkrét 3 napból ráadásul az egyik hétfő, tehát ügyfélfogadási nap. Másik szempont: ha nem helyettesnek adok át, hanem az utódnak, akkor elengedhetetlen legalább 1 nap átfedés, hogy az átadás-átvétel rendben megtörténjen.
Miután telefonon rányitottam az illetékes személyügyi kolléganő szemét a problémákra, azonnal megígérte, hogy orvosolják a problémát. Vagyis vagy az utódomat küldik ki 3 nappal előbb (ami kevéssé valószínű, mert az illető másik állomáshelyről jön ide, ami azt jelenti, hogy az ő váltótársát is előbb kéne kiküldeni oda) - vagy én kerülök újfent meghosszabbításra, 4-5 nappal. Ami egyszerűbb, úgyhogy valószínűbb. Majd tájékoztatnak. Ismerve a dolgok menetét, várhatóan csak a céldátum előtt 1-2 nappal fognak. Ahogy ez a M. Kir. külügyben mostanság szokásos, úgy tűnik... :s

Ui. Este nagy örömmel elhoztam a szervizből a hifit. Megjavították, a szervizes csóka még szidta is kicsit nekem az előző szervizben dolgozó "kontárokat", akik "nem ahhoz nyúltak, amihez kellett volna". Hát ehhez képest itthon lejátszott egy cd-t, a másodiknál azonban újfent behalt, a múltkorival teljesen azonos tüneteket produkálva. (Ráadásul benyelte a 2 cd-t, amiket most nem lehet kiszedni belőle.) Úgyhogy a hifi holnap utazik vissza a szervizbe, a véletlenül sem kontár hozzáértő szakemberek kezei közé. Még jó, hogy garanciális. Wrrr.

Ma a változatosság kedvéért a csigaevőknél voltunk fogadáson. :)))
Kb. 1500 ember a nagykövetség és a rezidencia közötti kertben, gomolygó tömeg és kilométeres sorok a kajás pavilonok előtt, ünnepi beszéd po polsku és en français (in English véletlenül sem :)), hőség. Jasonnal (USA) megállapítottuk, hogy a franciák már csak franciák maradnak: kínosan ügyeltek az egész fogadás alatt a megfelelő nyelvi környezetre. Jason elkövette azt a hibát, hogy angolul üdvözölte a francia nagykövetet - a válasz csak egy szúrós pillantás volt, és egy mukk se. :) A hangosításba még azt is csak franciául mondták be, amikor csendet kértek a himnuszok és az ünnepi beszédek idejére.
Ami a kaját illeti, volt sok minden, de olyan nehéz volt hozzáférni, hogy nem is nagyon próbálkoztam (főleg hogy meg voltam beszélve Kinccel ebédelni). Úgyhogy toltam pár hideg falatkát és 2 kis saslikot, később 2 darab sütikét és 2 gombóc fagyit. (Nem vicc! Ilyet még én se pipáltam fogadáson, de a terep szélén ott állt egy standard fagyis kocsi, mögötte 2 csajszival, akik klasszikus tölcsérekbe mérték a fejenként 2 gombócot.) Úgyhogy se éti csiga se békacomb nem volt, de ez legyen a legnagyobb baj. :)

Ma folytatódott a hivatali búcsúzkodásom Varsótól, megvolt a kövin az ilyenkor szokásos "to say goodbye" fogadásom, ahova meghívtam az ismerős diplomata kollégákat. A kb. 40 emberből, akit meghívtam, a nagy többség el is jött, többen telefonáltak hogy nem tudnak, de szeretnének még távozásom előtt valamikor leülni velem, még egyszer találkozni - így hogy még maradok egy hónapig, lesz is rá lehetőség. A többségtől azzal váltunk el, hogy találkozunk holnap a francia fogadáson... :)

Folyik a visszaszámlálás... :s

És megintcsak, az ember szerez egy csomó barátot, aztán egyszercsak valószínűleg sose látja őket többé...

Ma Młochówban voltunk ismét (eredetileg ez lett volna a búcslátogatásom ott), este pedig akcióztam. 8 előtt nem sokkal (mert mikor máskor ugyebár) jött a telefon a reptérről, hogy fogtak egy hamisnak tűnő magyar útlevelet, nem mennék-e el megszakérteni. Csúcs.
A reptéren aztán szép udvariasan megvárakoztattak egy fél órát, amíg előkerült az útlevél, ami első látásra csakugyan manipuláltnak tűnt, de nem tudtam sem okmányvizsgálóval megnézni, sem ellenőriztetni a központi nyilvántartásban. Ugyanis nem adták ide, hogy elvigyem és a kövin tisztázzam. Az ügyfélről (középkorú nő, az arca alapján echt ruszki :)) kiderült viszont legalább, hogy egy szót sem tud magyarul.
Summa summarum, kb. egy óra után úgy jöttem el a reptérről, hogy semmi érdemit nem tudtam nekik mondani (ami azért eléggé idegesítő, főleg hogy iderángattak emiatt vasárnap este), elvileg az ügy majd folytatódik, hivatalosan is kapok majd felkérést, és elküldik az útlevelet is, majd a héten.
Hogy minek kellett odamennem...

Elmentük Kinccel megnézni a Brüno c. filmet.

A nap sztorija frissiben :)

Magyar kamionost Lengyelországban megállítja a Közlekedési Felügyelet. Törvénytisztelő gépkocsivezető honfitársunk túlvezetett, emellé még machinált is kicsit a tachográffal: megbüntetik elég keményen, ahogyan az errefelé szokás. Emberünknél nincs pénz (minek is), nem tud fizetni, ezért aztán a hatóság félreállíttatja egy őrzött parkolóba, ezzel kivonva a járgányt forgalomból, amíg ki nem fizetik a bírságot.
A szokványos eljárás szerint ilyenkor a kamiont (további súlyos pénzekért) el kellene vontatni a parkolóba, merthogy csak így biztosítható 100%-osan, hogy tényleg odamegy. A területi alapon illetékes kijelölt hatósági parkoló tulaja azonban - tisztán humanitárius megfontolásból természetesen - elvállalja, hogy elmegy az ellenőrzés színhelyére, és elvezeti a kamiont a parkolóba, ne kelljen vontatni. El is vezeti emberünket az őrzött parkolóba, majd - szintén merőben humanitárius hozzáállása bizonyítékaként - a mintegy 4 km "felvezetésért" felszámol kb. 100 Złoty (~6500 Ft.) költséget. A filantrópia áradatát pedig azzal teljesíti ki, hogy - mivel kamionunk autószállító, platóján 6 személykocsival - a parkolási díjat 1 teherautóra és 6 személyautóra számítja fel, merthogy ő ugye azokat is őrzi, akkor is ha a platón vannak. A teljes összeg így 620 Złotyra (több, mint 40.000 Ft) rúg, egy napi parkolásért.
Kamionosunk azonban erről még mit sem tud - másnap, miután kártyájára megérkezik a bírságra való pénz, bemegy a városba, felveszi, kifizeti a bírságot, visszamegy a kamionhoz, és próbál továbbmenni. Ekkor szembesül az emberbaráti parkolási és felvezetési díjjal. És azzal a ténnyel, hogy - megintcsak - nincs nála annyi pénz. A cég ugyanis fillérre csak a bírságra valót küldte ki neki, mert ugye minek több. Emberünk konzultál a cégével. Eredmény: ez a díj felháborító (ami színigaz), pénzt utalni és felvenni túl sok időbe kerülne, és közben csak nőne a díj (szintén színigaz), késésben van a fuvar (biztos), konklúzióként - távozzunk fizetés nélkül (ami azért már vitathatóbb egy fokkal).
Ami még vitathatóbb: kamionosunk körülnéz, észleli, hogy a telep kapuja épp nyitva van, valaki épp jön be vagy távozik. Nosza, kamionba be, indítás, padlógáz. Kamionunk (platóján a 6 személygépkocsival) nagy porfelhőt kavarva, csikorgó kerekekkel kilő a telepről - közben a telep szerencsétlen portását, aki a kapuban állva és karjait lengetve próbálja a fizetés nélkül távozó járművet feltartóztatni, csak egy villámgyors halálugrás menti meg a kamionnal való rendkívül közeli érintkezéstől. A portás elterül a porban, a kamion pedig kiront a főútra, és tolja ezerrel Litvánia (és a remélt biztonság) felé.
A telep humanitárius gazdájának minderre természetesen eldurran az agya, riasztja a rendőrséget, majd maga is kocsiba pattan, és indul az üldözés. Hamarosan becsatlakozik a szirénázó rendőrkocsi, és a teleptől kb. 30 km-re sikeresen feltartóztatja a kamiont.

Ezen a ponton aztán jön az utolsó menedék: a sofőr hívja a céget, a cég meg a konzult. Hogy milyen csúnyán bántak az ő dolgozójával, a konzul csináljon valamit.

Hát most ha nekem bárki a kedves olvasók közül meg tudja mondani, hogy kedves magyar kamionsofőrünk (valamint vele egyetértésben cselekvő otthoni főnökei) és a filantróp lengyel parkolótulajdonos közül ki a nagyobb svihák, annak etikatudományi fokozatot javaslok majd. Várom a véleményeket. :)

Még szerencse, hogy az efféle költői kérdéseket nem a konzulnak kell eldöntenie. :)

Tegnap délelőtt megérkezett (egyenlőre faxon, mert az eredeti ugye még ráér :s) a hivatalos papír, amely szerint július 15-ével hazarendelnek Budapestre.

Tegnap délután aztán, pár órával a fax befutása után, kaptam egy telefont a Központból Budapestről, hogy megvan-e már a repülőjegyem. Mondtam hogy nincs, nem is lesz, mert kocsival megyek haza. Hú de jó, akkor szuper, figyi, nem maradnál kinn mégis még egy hónapot, augusztus 15-ig? De jó...

Mint kiderült, a Személyzetisektől mostanra jutott el az információ a Konzuli Főosztályra, hogy hogyan is képzelik a váltást, vagyis hogy egyszerre cserélik le a konzult és a konzulhelyettest egy hónap szünettel, és a kimaradó 1 hónapban pedig egy olyan emberke nyakába akasztják a Konzulátust, aki emellett épp 5 munkakört lát el (saját és helyettesi minőségben), a vizsgát előtte 2 nappal tenné le, és nem lenne segítsége sem, mert a kisegítő épp szabin van vagy mást helyettesít. Ja és mindez napra pontosan akkor kezdődne (az én eredetileg kitűzött távozásommal), amikor a bezárandó Krakkói Főkonzulátuson épp megszűnik az ügyfélfogadás.
Szerencsére a Konzulin tudják, hogy mindez mit jelentene, és közbeléptek - és a jelek szerint sikerült meggyőzniük a Személyzetit.

Ami az egészben a lényeg: 1 hónappal tovább maradok itt, az új hazatérési céldátumom augusztus 16.

Ui. Amúgy tegnap este búcsúztatási vendégségben voltam a vívóklub elnökénél (és fiánál, aki a lengyel külügyben dolgozik, úgyhogy kolléga). Úgy látszik úgy járok, mint a kulturális intézeti kolléganő, akiről a múltkor írtam - mire sorra került az elbúcsúztató partija, kiderült, hogy meghosszabbították egy évvel. :) A vacsora amúgy elsőrendű volt, akár a hely és a társaság. :)

Ma délután 1-kor volt fogadás a litván nagykövetségen, és ennek kapcsán megállapítottuk, hogy ezeknek a baltiaknak piszok nagy szerencséjük van az időjárással. A múltkor az észteknek is kedvezett az idő, most a litvánok is gyönyörű napsütéses délutánt fogtak ki, pedig még tegnap is olyan zuhé volt itt este, hogy szinte hömpölygött. Mindenesetre látható, hogy a pénzügyi válság elérte Litvániát is, mert spóroltak a fogadással: nem volt meleg kaja egyáltalán. Viszont a tradicionális Wedel-féle csokiszökőkútról nem mondtak le idén sem. Elvittük magunkkal a fogadásra az új gyakornok srácot is, aki tegnap óta dolgozik a követségen. Hadd tanuljon - és hadd spóroljon az ebéden a szűkös diák-költségvetéséből. :)

Most meg a másik szobában a TV-n épp pedo-Jacko "gyásszertartása" megy. Sztárok, énekesek, taps, fütyülés, banális beszédek, nyálcsöpögés. Középen meg a színarany koporsó. Gusztustalan. Ez a pacák soha életében nem volt több egy vonzóan becsomagolt árucikknél - és még halálában is az maradt. Még a temetését is arra használják fel, hogy lehúzzanak róla még egy pár bőrt - a helyszínen több tízezer ember, élő TV-közvetítés vagy száz országba. Legalább a halálában megadhatták volna neki, hogy EMBER lehessen. (Már amennyire az volt valaha is - szerintem utoljára kb. csecsemőkorában, mert a gyerekkorát már elvették tőle, hogy sztárrá - vagyis árucikké tegyék. Rá is ment a csóka teljesen, nem hiába lett belőle felnőtt korára ilyen perverz, lelkibeteg roncs.) De nem. Megérte neki? Nesze neked sóbiznisz... :s

Ma a reptéren kezdtem reggel, vagy 20 perc késéssel, mert a kolléga, aki egy hivatalos útra elvitte a kocsit múlt héten, elfelejtette, hogy ez a kocsi ma reggel a reptérre megy, és nem hozta be. Úgy kellett rátelefonálni. Aztán már a reptéren kiderült, hogy az illető a hétvégén meg is húzta kissé a kocsit, és betörte az egyik lámpát. A sofőrnek meg elfelejtett szólni... No comment...

Délben meg elvittem a hifit egy másik szervizbe, ami márkaszervíz, bízom benne, hogy ott meg tudják csinálni. Elvileg belefér mielőtt ledobbantok. Csak nem játsszaák majd el itt is azt, amit az előző szervízben, hogy 3 hétig ültek rajta szó nélkül (csak amikor én hivogattam őket akkor mondták hogy ja igen, izé, még dolgozunk rajta), és aztán közölték hogy nem tudják megcsinálni, dobjam ki vagy vigyem máshova.
Ha már nem lehet ugyanilyet kapni (a modellt nem gyártják már, az újabbak közt pedig nincs olyan, aminek 5 cd-s váltódekkje, kazettás magnója és külső bemenete egyaránt lenne), legalább javítsák meg ezt a régit, pls...

Este még elmentem Kincért a KEN-re ahol edzeni volt, és visszajövet megkajáltunk egy kis étteremben a KEN-en, a tulaja szíriai lehet (a plakátokból ítélve), és arab-közel-keleti kaját és pizzát kínál. A neve "Aram".
Röviden értékelve: a kiszolgálás családias, kedves és gyors, a hely pedig mindenben megfelel a gyorsétterem-standardnak. Ami a kaját illeti, Kinc kebabos salátája nagyon jó volt, az általam kért közepes kebab-tál (hússal, zöldséggel, kaftával és fokhagymás szósszal) kevésbé, részint mert nem szeretem a kaftát (az étlapon nem szerepelt, csak annyi hogy "szószok"), részint mert a fokhagymás paszta viszont totál íztelen volt, a zöldség meg kevés. A hús önmagában jó lett volna, de így minden támogatás nélkül ez nem volt elegendő ahhoz, hogy elégedett legyek a színvonallal. Az ár viszont nem drága, kettőnk vacsorája 42 pénz volt, itallal együtt.

Ezzel együtt is az összértékelésem: ** (ha van másik, inkább azt válasszátok!)